Ez gyorsan megvolt!

A mai Zúzmara hamar véget ért, pedig még el sem kezdődött.
Szombat reggel kimentem még egy átmozgató 6-osra és féltávnál megtettem azt, amit már többször akartam, de eddig még nem került rá sor: menetirányt váltottam. A pályát úgy ismerem mint a tenyerem, legalábbis, amerre járok, futok rajta, de visszafelé mégis más, főleg ha az ember fia rosszul lát.

A célegyenes elején – féktávolságon belül – hirtelen előttem termett valami, amit sikerült lehasalni, letérdelni. Szerencsémre nem dőlt el, így állva maradtam, visszapattantam róla.:D

Sokat gondolkodtam azóta, mi lehetett az. Talán egy gát, amit a gátfutóknak kell átugrálni? De mintha rácsos lett volna. Kerítésnek viszont alacsony volt. Annyi biztos, hogy letértem a jól kitaposott útról.

Nem sokat foglalkoztam akkor ezzel, futottam tovább. Befejeztem az egyetlen Hátra arc!-kört, majd a maradék 6-ot a megszokott irányban tettem meg.

Hazafelé, otthon kezdtem érezni, hogy a térdem nem annyira örült az ütésnek, különösen a behajlítást, leguggolást nem szerette és hasonlóan érzett a gazdája is. Ebből hogy lesz Zúzmara?

Reménykedtem, mozgattam, többször leguggoltam, emelgettem a lábam, de nem volt az igazi. Aszfalton talán még tudnék futni (bár sérülten nem futunk!!!), de földön, gidres-gödrös úton... És most még hóra, latyakra is készülhetünk. Egy egyszerű kis fenékreülésnél is szerintem besz**nék, ahogy hirtelen behajlik a térdem.

Ennyi a történet, amivel tegnap nem akartam dicsekedni, mert akkor még bíztam benne, hogy talán… Mégis… Szerintem egy-két nap múlva újra futok, de ma nem merek, nem szabad!

Mindenkinek jó futást, Zúzmarán innen és túl!