2015-ben futottam először a Vivicittán félmaratont, és azóta minden évben megismételtem ezt. Nem könnyű verseny, leginkább az óriási tömeg miatt, de az elmúlt 3 évben sikerült jól kikupálódnom, így az idei lett a második leggyorsabb Vivicittán elért időm. Persze jobban örültem volna, ha megdöntjük a 2016-os eredményt, de az akkori 2:02:08-as abszolút rekord megjavítását nem éreztem reálisnak. Most annak is nagyon örülök, hogy a tavaly áprilisi CEP után végre, végre újra 2:10-en belüli időt értem, értünk el.
A kísérőm Péter lett, vele – kisebb kihagyásokkal – lassan négy éve heti rendszerességgel járok futni a Margit-szigetre, de futórendezvényen még nem indultunk. Kemény versenyre készültem, mivel közös futásainkon erősebb, 5:30-5:50 körüli tempót szoktunk futni. Ez két szigetkörön még elmegy, de 21 km-en… Na majd meglátjuk, meddig fogom bírni.
8 órára beszéltük meg a találkozót a MAC-ba, gyors átöltözés és hamarosan indultunk is a rajtközpontba, hogy még szektorzárás előtt odaérjünk. Kicsit átmozgattuk magunkat, már amennyire a körülöttünk állók engedték, aztán 9-kor rajt!
Viszonylag elölről, a 3-as szektorból indultunk, így az igazán komoly tömeget sikerült elkerülni. Természetesen itt sem voltak kevesen, de a legtöbben jó tempót futottak, nem szorultunk be senki mögé se.
Reggel 7-kor, mikor otthonról indultam, elkellett még a vékony dzseki és szerencsére a rajtnál sem volt túl meleg, de egy kilométer után már csupa víz volt az arcom. Örültem volna, ha a verseny végéig marad a borús idő, de már rajt előtt látszott, hogy erre nem sok esélyünk van.
A pesti oldalon kezdtünk, de csak a Lánchídig futottunk és már mentünk is át Budára. A keskeny hídon egy motoros furakodott az emberek között. Ha Zákány Gergely volt, talán rólunk is készült egy fotó, mint szinte minden BSI-s versenyen.
Budán kis kanyargás számomra kevésbé ismert helyeken, aztán a rakpart a Lánchídtól egészen a Szabadság hídig. Ha jól emlékszem, utóbbinál volt a 9 km-es jelzés és valahol ezzel szemben a 11-es. Szóval kb. 1 km-t futunk tovább dél felé és vissza is ugyanennyit.
Szerintem valahol errefelé kezdtem fáradni és számolgatni. Vagy talán így pontosabb: kezdtem számolgatni és ennek hatására fáradni.:) Az 1+1 km (még) semmi, viszont ha arra gondoltam, ezután még 10 km vár ránk… Na ez már kevésbé volt szívmelengető. Pedig annyira nem voltunk lassúak. Az első 10 km-en végig 6 percen belüli tempót futottunk és a 10 km-en mért 58:49-es részidőnk sem annyira borzasztó.
Úgy terveztem, hogy valahol errefelé egy frissítőnél kapom be az övtáskámba tett sótablettát, futóversenyen első alkalommal. De hát vannak dolgok, amit nem lehet elég későn elkezdeni.:) A verseny „izgalmai” közepette ezt szépen sikerült elfelejteni, így erre csak hazafelé a villamoson került sor. Jobb később mint soha!
Visszaértünk a Szabadság hídhoz és úgy tettünk mint az UB-sek a Balatonnal: ha már ott volt, átfutottunk rajta. Pesten jött a rakpartfutás második része, egészen a Margit hídig. Erről a szakaszról sok emlékem nincs, csak futottunk, vártam a következő hidat, vaciláltam, hogy a Margit híd után a Dráva utcai felhajtóig futunk vagy esetleg hamarabb lesz a fordító? Ezt pár hete olvastam már a versenyinformációk között, de ki emlékezett erre? Én biztos nem!
Hamar fordultunk, 18 km körül értünk vissza a Margit hídhoz, szóval lesz bőven futás a szigeten is. Mindegy! Futottam Péter és a futómadzag után, pontosabban mellett. Tettünk egy kissé egyedi és még inkább csonka szigetkört, kedvenc világos vezetősávomat is érintettük a strand melletti úton, majd a központi úton jött a befutó! Megvan! Megcsináltuk!
Az időeredményemről ekkor még sok elképzelésem nem volt. Péter a verseny második felében többször is megjegyezte, hogy tartjuk a 6 perc körüli tempót, de a fáradtságom vagy az utolsó kilométereken a türelmetlenségem miatt rosszabb időre számítottam. Még szerencse, hogy nekem sincs mindig igazam.:) Az első 10 km-en szerzett bő egy perces előnyünket szépen kiegyenlítettük, hogy majdnem másodpercre pontosan 6 perces átlagunk legyen, csak hogy szép kerek legyen a világ.:)
Megkaptuk az érmet, felvettük a befutócsomagot és indultunk is vissza az Atlétikai Centrumba. Hú de nem hiányzott most ez az 1-1,5 km séta! De valahogy ezt is legyűrtük.:)
Köszönöm Péter a futást, az ösztönzést, bár ezen a versenyen sok rugdosásra nem volt szükség, szuper verseny volt!
Budapest, 2018. ápr. 15.
