Pontosan ezt a nevet adtuk a csapatnak, mellyel a Suhanj! Alapítvány 6 órás éjszakai futására neveztünk, de mivel rendkívül magabiztosak vagyunk és nagyképűek is, a végéről a kérdőjelet kihagytuk.
Többször szemezgettem már a versennyel, 2015-2016 táján nem sok választott el attól, hogy egyéniben nekivágjak, bár a 6 órát akkor sem akartam, tudtam volna végigfutni, de győzött a lustaság, kényelem.
Az idei évben nagy változás történt a verseny életében. A Suhanj! 6 – ez a becsületes neve az rendezvénynek – Szigetmonostorról beköltözött a Fővárosba, ott is legkedvesebb és legjobban ismert futóhelyemre, a Margit-szigetre. Lustaság ide, kényelem oda, ezt nem szabad kihagyni!
A páros váltót erősnek éreztem, de abban biztos voltam, három futóval plusz velem komoly nehézség nélkül meg lehet csinálni.
Orsi és Ági jelentkezett, hogy a júniusi Kaptárkövek teljesítménytúra után a Suhanj! 6-on is velem tartsanak. De ki lesz a csapat negyedik tagja? Orsinak volt egy kósza megjegyzése, hogy hárman is lefuthatnánk, de ezt elengedtem a fülem mellett. Olyan szépen „kidolgoztam”, hogy osztozhatnánk hármas váltóban a 60 km körüli távon, hogy nem szívesen változtattam volna a jól kigondolt felálláson.
Volt két jelentkező, mindkettőjüket jól ismerem, futottam is már velük, de ahogy jöttek, úgy el is vesztettük őket, nincs kizárva, hogy az én nem túl sikeres kommunikációmnak köszönhetően. Elnézést, ha tényleg így volt.🙂
De nézzük a pozitív oldalát! az, hogy páros váltóban futunk, jóval komolyabb kihívás elé állított. Milyen menő is lenne másnap reggel 26-28 lefutott km-rel „ébredni”.🙂
Nem akartam, hogy Orsi kétszer annyit fusson mint mi, bár ő ezt is meg tudta volna tenni, ezért azt találtam ki, hogy fussunk 9 km-es etapokat, ebből kettő biztos menni fog, és ha a végére el is fáradunk, lassabb tempóval a harmadikat is végig tudjuk futni Ágival.
A verseny előtti hetekben próbáltam letesztelni a tervet, ha három 9-est nem is, legalább kettőt, de nem sikerült olyan időszakot elcsípni, mikor legalább 3 órán át borús az idő. Lehet, éjjel kellett volna kimennem? De akkor a sötét miatt nem látok.😀
Csapattársaim beszerveztek még két egri futót, akik egyéniben indultak és Orsi férje, Gábor személyében még saját frissítőemberünk is lett, így aztán egy öt fős különítmény érkezett a hevesi megyeszékhelyről illetve Felsőtárkányból.
És aminek nagyon nem örültem… Ezen a szombaton pótolták be az augusztus 20-án elmaradt tűzijátékot és emiatt a jól ismert úton, a Margit híd irányából esélytelen lett volna 10 óra felé egyedül kijutni a szigetre. Maradt az Árpád híd, onnan kb. 2 km séta Ágival és Gáborral, hosszú futónadrágban, mert valamiért nem mertem rövidben menni. De amint a versenyközponthoz értünk, már vettem is le a hosszút és a verseny végéig ebben maradtam.
Rövid tanácstalanság után letáboroztunk a szervezők által kijelölt helyre, megnéztük a handbike-osok 15 km-es futamát, majd miután a padon ülve majdnem sikerült elbóbiskolnom, felsorakoztunk a sziget középső útján és pontban éjfélkor elrajtoltunk.
A pálya, amin futottunk 3041 méter hosszú, csípőkímélő kanyarokkal és tökéletes minőségű útburkolattal. Se kátyú, se felgyűrődés nem akadályozott abban, hogy a saját tempónkban futhassunk.
A körözést mi kezdtük Ágival és le is futottuk a 3*3 km-t, de a harmadik már a hátam közepére sem hiányzott.
3 km nem sok, 20 perc alatt simán teljesíthető, de a két „hosszú” szakasz, a rajttól a Centenáriumi emlékműnél lévő U-betűs visszafordítóig illetve innen a versenyközpont előtti jobb kanyarig nagyon hosszúnak tűnt, de az első három körben még jó tempóval, egyenletesen ment a futás: 20:00., 19:59, 20:13.
A 9 km után kissé kidőltem, egy-két percre még le is feküdtem a polifómra, ami nagyon nem volt biztató. Mi lesz így 6 óráig? Hogy lesz meg a 25+ km? Nehogy már Áginak egyedül kelljen lefutni a maradék ránk eső távot!
Orsi folytatta a futást, 4 körrel, de a másodikban már bántam, hogy egy körrel megnyújtottuk a pihenőnket, de nem akartam tovább kavarni a programon.
Csapattársunk „kicsivel” gyorsabb volt nálunk, mindegyik köre 15-16 perc közötti lett. Az, hogy ez a plusz negyed óra használt nekünk vagy ártott, erre azóta sincs válasz.
Újra mi következtünk, ha jól emlékszem, kettő körrel, de olyan nehezen indultam… Csigának éreztem magam, ólomnehézségűek voltak a lábaim, de még a talpam is fájt. Más bajom nem volt.🙂 Vagy mégis? Valahol a táv felénél nagy cseppekben potyogni kezdett az eső. Elázunk?
A lelkem mélyén azt kívántam, kapjunk egy zuhét a nyakunkba, hogy kissé lehűtsön, de az eszem mást mondott. Nagyon sok volt még hátra. És az ő vágya teljesült. Talán 1-1,5 perc után, lehet, hamarabb is elállt az eső.
Én viszont továbbra sem élveztem a futást és a kör végén ki is szálltam. Pedig az időnk annyira nem volt rossz, persze jó se: 21:19.
Ági futott még 3 km-t, majd ismét Orsi jött 3 körrel. Én pedig borzasztóan el voltam keseredve a pocsék formám miatt. Mondtam is a magamét, egészen addig, míg Ági rám nem szólt. De legalább magamba szálltam és elhallgattam.🙂
Van egy nagyon rossz szokásom. A sótablettát a legtöbb versenyre elfelejtem elvinni. A Suhanj! 6 volt az egyik ritka kivétel,mikor a táskámba tettem és az első két etap előtt egy-egy kapszlulát be is kaptam. Ezenkívül kólával és némi édességgel mulattam az időt és a szénhidrát-bevitelt, viszont azt nagyon sajnáltam, hogy nem kevertem be magamnak egy üveg Hypotonicot és nem hoztam magammal, de éheznem így sem kellett.😀
A 13. körre rendbe szedtem magam és ha nem is száguldoztunk, de jól ment a futás. Áginak viszont elkezdett fájni a lába, a reakcióiból ítélve nem is kicsit. Mondtam, hogy ne kínozza magát, a kör végén álljunk meg, de végül a 14. kört is lefutottuk, bár ekkor már én sem voltam olyan lelkes mint az előzőben.
Talán ekkor, már túl a verseny felén jegyezte meg Ági, hogy a kezdeti kilométerekhez képest nagyon elcsendesedett a mezőny. És tényleg. A legtöbben csak futottak, szótlanul, már zombi üzemmódban, várva, hogy 6 óra legyen vagy hogy a csapattársa átvegye tőle a stafétabotot.🙂
Orsi jött egy újabb hármas szériával, a 18. kör pedig ismét a miénk lett. A háromnegyed órás szünetben Ági rendbe tette a lábát, én viszont nagyon nehezen indultam el. Nem is voltunk gyorsak, még az eddigiekhez képest sem, 24:52 perc, de ekkor már kísérőm sem ment el egy másodikra. Inkább Orsi futott egyet 15:24-es idővel, de csak azért, hogy a 20. záró kört is el tudjuk kezdeni.😀
Ekkor már teljesen mindegy volt, futunk, kocogunk, gyaloglunk vagy négykézláb jutunk el a 6. óra végéig, de én nem akartam részesülni a dicsőségből, hogy a pályán várhassam és tudjam meg, az utolsó körből mennyit teljesítettünk. Legközelebb talán okosabb leszek.🙂
Nem tudom, kinek mekkora kő esett le a szívéről, nekem elég nagy, hogy a kezdeti nehézségek után végigcsináltam, végigcsináltuk és ha annyit nem is, amennyit elterveztem, négy részletben csak összeraktam egy félmaratont, Ági 8 kört és az utolsó csonkát, Orsi pedig 11-et. A 60 km nem lett meg, de nem sokon múlt. Ha a rajt előtt valaki azt mondja, hogy 59393 métert futunk, simán aláírtam volna, szerintem a lányok is.
Két egri futótársunk sem vallott szégyent, de ez a verseny nem is a szégyenkezésről szólt. János – csak hogy oda-vissza olvasva láthassa, mennyit futott – 60606 méterrel fejezte be a versenyt, Zsolti pedig mint a páratlan számok elkötelezett híve 55537-tel.🙂 Nagy köszönet nekik és Gábornak, szuper kis csapatot alkottunk.
Következett az evés, ivás, a pihenés! És már futni sem kellett! Persze ha valaki nagyon akart…😀
Megkaptuk az érmet, egy gyümölcsös, talán dinnye ízű sört és két palacsintát, a futóruhát fürdőruhára cseréltük és irány be a vízbe!
Álmos egyáltalán nem voltam, a beszédük alapján csapattársaim sem, de a testem nagyon kívánta már a lazulást. Jó is volt! Nem tudom, meddig, de legalább két órát ülhettünk a meleg vízben, a vége felé a parton, lábunkat lógatva a medencébe és eléggé el nem ítélhető módon söröztünk is, mert miután Gusztos Péter, a Suhanj! Alapítvány vezetője felsorolta a kategóriák győzteseit és megköszönte mindenkinek, hogy részt vett a versenyen, az asztalról a fiúk „loptak” még pár dobozzal.🙂
Fogalmam sincs, mikor, de még dél előtt kikászálódtunk a vízből, rendbe szedtük magunkat, elbúcsúztam az egri csapattól, aztán ők balra, én jobbra a Margit híd felé. Eleinte a hátam közepére sem hiányzott 1,5-2 km séta, de mivel jól láttam az utat és egy időben többször is futottam itt, sikerült ráhangolódnom.
Köszönet a szervezőknek a színvonalas rendezvényért és köszönet a csapatnak mindenért. Szuperek vagytok!
Utózönge
Pont egy éve (-1 nap) volt a Wizz Air félmaraton, amin Bernivel egy 10-est futottunk, majd délután megnéztem volna a forma1-es belga nagydíjat, de csak a szakadó esőt láttuk és pár kört a biztonsági autó mögötti vonatozásról.
A verseny idén is ezen a hétvégén volt és ebéd után nézni is kezdtem, kb. 15-20 percig.🙂 Utána már annyit se láttam a versenyből mint tavaly, csak a szemhéjam belső felét bámulhattam és azt a szép/csúnya világot, ahová az álommanók ezen a délutáni éjszakán elrepítettek. Egészen este 7 óráig.
Budapest, 2022. aug. 27-28.
