Eltelt 3 hónap -1 nap és újra egy WTF verseny. Csak épp új helyszínen, két km-rel rövidebb távon. Viszont a futótárs személye nem változott, a szentendrei kánikulai verseny után ismét Gergővel vágtunk az erdőnek, hegynek, végig erdei aszfaltos úton.
És hogy a Covid ebből a buliból se maradjon ki… A rendezvénytilalom miatt az idei instant verseny lett, amit egy 9 napos intervallumon belül kellett, kell teljesíteni.
Gergővel november utolsó vasárnapját választottuk, a kora délutáni órákat, így aztán az aznapi ebéd praktikus okokból elmaradt illetve délutánra, estére tolódott.
Versenyközpont nem volt, ruhatár sem, a Szépjuhásznéba nem lehetett bemenni, így aztán jól át kellett gondolni, mibe menjünk, mit vigyünk magunkkal (már ami egy futózsákba belefér), hogy célbaérés után a vizes futóruhában ne fagyjunk meg.
11 óra tájt, mikor a házból kiléptem, még egész kellemes idő fogadott, de a Szépjuhásznénál már hűvösebb volt. És ki tudja, mi lesz a János-hegy tetején, 527 méter magasan?
A büfénél összefutottunk Bernivel, aki egy remek hírrel fogadott: több helyen jeges az út. Na tessék. Elhatároztam, hogy kivételesen fegyelmezett leszek, csak a legvégső esetben váltok sétára, erre a jég tesz keresztbe? Mindegy! Megyünk, aztán majd meglátjuk, tudunk, merünk-e futni és ha igen, mennyit.
A QR kód érvényesítése után kisebb navigációs zavar, majdnem a terepezők útvonalán indultunk el, így aztán kénytelenek voltunk felhasználni a telefonos segítséget, hogy végre irányba állítsuk magunkat és nekivágjunk az alig két szigetkörnyi távnak.
Emlékeim szerint szinte rögtön – vagy legalább is elég hamar – jött az emelkedő, ami jó ideig eltartott, de mi csak futottunk, ahogy ezt a verseny előtt megbeszéltem magammal.:) Elvégre 200 méter szintet kell legyűrnünk, ami nem kevés, pláne úgy, hogy nagy valószínűséggel az egész az első 5 km-re jut ki.
De az időjárás másképp akarta. Jött az első jégfolt, aztán a következő és egyre többször kellett sétára váltanunk, hol csak néhány lépésnyit, hol kicsit hosszabb időre. De így is viszonylag hamar felértünk, bár az 1:15 körüli összidőhöz képest, amiről még a 22-es buszon ábrándoztam, nagyon lassan.:)
De hogy mégse legyen olyan egyszerű az élet, a kilátó előtt még egy viszonylag hosszú és baromi meredek emelkedőt kellett legyűrnünk. Talán a Kékes utolsó 3 km-e lehetett ilyen durva?
A hegytetőn aztán megkezdődött az ellenőrzőpont keresése. Körbejártuk a kilátót, néztünk jobbra, néztünk balra, de sehol semmi. Errefelé kicsit nagyobb volt a népsűrűség mint a felfelé vezető úton, de hogy ki WTF-ezik…? Kit kérdezzünk, aki érti is, miről beszélünk…? Nem volt más választás, fel kellett használnunk a második telefonos segítséget (szerencsére ebben a játékban nem csak egy volt) és láss csodát, egyből meglett a kód.:)
Az érvényesítés után Gergő kitalálta, hogy igyunk egy teát. Ennyire nem fontos az idő? Hát akkor én forralt bort iszom. De ahol a hosszú sor állt, csak kávét lehetett venni. Pedig határozottan éreztem a bor illatát. Mit volt mit tenni, elindultunk visszafelé.
Itt mintha kicsit melegebb lett volna az eddigieknél vagy csak a meg nem ivott forró ital melegített fel? De ha ténylegenyhült az idő, talán a jég is olvadni kezd. A fák mellett haladva kétszer is olyan hangokat hallottunk, mintha esne az eső, pedig csak a faágakról potyogott a megolvadt dér.
A „le is út” jóval gyorsabban ment, csak egyszer-egyszer kellett megállnunk néhány lépés erejéig hogy épségben átjussunk a jégen illetve mikor Gergő fényképezett. Hamar le is értünk. A hivatalos időnk 2:17 lett, de ebben minden benne volt, amit csak el lehet képzelni.:)
Beálltunk a sorba, megkaptuk az érmet, aztán a palacsintát és az energiaitalt, majd hogy az áhított forralt bor se maradjon ki, azt is ittunk.
És hogy még az utolsó utáni pillanatokból se maradjon ki a futás… Mikor a zebrához értünk,a busz is megérkezett. Kár, hogy az út túloldalán. Már nem emlékszem, mi keltünk át hamarabb az átkelőn vagy a busz, de utána egy akkora sprintet nyomtunk le… Még Usain Bolt is megirigyelné.:D El is értük, bár gyanítom, ezt sokkal inkább a buszvezető jófejségének mint gyorsaságunknak köszönhettük.
Zárszóként mit is írhatnék? hogy szuper verseny volt? Igen! Hogy Gergő újra remekül kísért? Naná! Hogy ide még biztos eljövök, akár csak úgy, versenyen kívül, kevésbé fagyos időben? Szinte biztos! Szuper lenne végigfutni, felfelé is, lefelé is. Remélem, hamarosan sor kerül rá.
Szépjuhászné, 2020. nov. 29.
