Nem mostanában, 2019 novemberében történt, hogy a járvány előtti utolsó vidéki futóversenyen jártam. Három vidéki túra azért 2020-ban is volt (Bartina, Margita, Prédikálószék), de futás csak Budapesten illetve Budapest közelében. Szeptember első hetében végre eljött az idő, egy negyedmaratoni futás erejéig „kiszabadultam” a Fővárosból.
Az Ötpróba-sorozat szeptemberi programját böngészve jellemzően csak vidéki, leginkább Balaton-parti eseményeket találtam, budapesti verseny talán csak az Aldi Női Futógála volt. Csábított a gondolat, hogy copfot fonok, fonatok a hajamba, szerzek valahonnan egy futószoknyát, esetleg egy rózsaszín futópólót, de túl sok nyűg lett volna mindezt összeszedni, ezért a könnyebb utat választottam: kiírtam néhány futóeseményt, hogy ezek valamelyikére keresek kísérőt és mivel a DM Balaton Run 10,5 km-es távjára jelentkezett Móni, ennélmaradtam.
A verseny előtt pár nappal Felvettem a gazdag rajtcsomagot, szombat reggel pedig irány a déli part!
Mehettem volna egyedül is, de az egyszerűség kedvéért kísérőt kerestem, találtam, így Magdival utaztunk Zamárdiba és vissza.
Leszállva a vonatról rögtön megejtettük a verseny előtti bemelegítést, mivel a szabadstrandig, ahonnan a verseny rajtolt, egy jó kis sétát kellett megtennünk.
A versenyközpontban nézelődtünk kicsit, végigkóstoltuk, amit lehetett, majd futótársam megérkezéséig leültünk a partra napozni, a vizet bámulni.
Mónival itt találkoztunk először, ezért rajt előtt leteszteltük, tudunk-, akarunk-e egyáltalán együtt futni.:) A jelek, na meg a megtett méterek arra utaltak, igen!
Beálltunk a rajtzónába, indulás előtt még egy szelfi, aztán 11:15-kor nekivágtunk az első 5,25 km-es körnek.
Végig a Balaton mellett, annak közelében futottunk, de a vizet – remélem, jól emlékszem – nem mindig láttuk.
A kör első harmadában egy kavicsos sétányon futottunk, a középső részén aszfaltos úton, majd a végéhez közeledve visszatértünk a kavicsra, de komoly nehézséget egyik sem jelentett. A nagy meleg annál inkább! Ehhez képest a kulacsomba töltött vízből egy kortyot sem ittam.
És hogy miért volt nálunk a folyékony frissítő, egy flakon vagy épp egy pohár?
Ezen a versenyen végre, végre teljesen száműzték az eldobható műanyagpoharakat. A rajt előtt a versenyközpontban felállított tartályokból mindenki feltölthette a saját kulacsát, flakonját, futózsákját a kívánt folyadékkal és a frissítőállomáson csak utántöltésre volt lehetőség.
Lement az első kör, majd a második is, a tempónk szép fokozatosan lassult, de ez nem igazán zavart, remélem, Mónit sem, egyszerűen csak élvezni akartam a futást és célba érni. Ez a rajt után 1:14:34-cel meg is történt.
Újabb 10 km-es verseny, újabb 4 pont az Ötpróba-sorozatban, továbbra is csak futóeseményen, de ha minden jól megy, hamarosan túra és bicikli is lesz!
Megkaptuk az érmet, egy jó hideg ízesített sört, ami itt sem sokáig hűtötte a kezemet, majd pár fénykép Mónival, Magdival és Anikóval. Én meg alig vártam már, hogy meglegyünk és kicsit eltávolodjunk a versenyközponttól, mert a saját beszédemet is alig hallottam.:)
Mikor mindennel megvoltunk, elbúcsúztunk futótársamtól, de még nem a vasútállomásra – ami igazából „csak” megállóhely:D – mentünk, hanem a partra. Leültünk a fűbe, beszélgettünk, napoztunk és sajnálkoztunk, hogy nem hoztunk magunkkal fürdőruhát, pedig mindhárman nagyon gondolkodtunk rajta…Végül a lányok csak bementek, a második turnusban pedig én is.:)
Jó lett volna beledobni magunkat a hűvös vízbe, de tudtuk, hamarosan vonatra kell szállnunk és bármilyen meleg is az idő, a ruháink ennyi idő alatt nem száradnak meg.
Köszönet ezért a szuper napért mindenkinek. Magdinak, Móninak, Anikónak és persze Anettnek, Ágotának, akikkel a verseny előtt és után is összefutottunk. Szuper nap volt! Folyt. köv. a hónap végén Balatonszemesen, újra Mónival.!
Zamárdi, 2021. szept. 4.
