Előultrabalatoni 10-es Lellén

Két félmaraton után jól jön egy kis lazítás. Ezért a hathetes őrület harmadik állomásának egy fél félmaratont választottam. Azaz dehogy választottam! A Játéknap Kft. Ügyvezetője, Csaba, akit korábbi munkahelyem révén már jól ismertem, keresett meg azzal, hogy futnék-e vele egy 10-est a Fuss neki futófesztiválon.

Az esemény hétvégéjén volt már egy lekötött versenyem, a WTF Börzsöny hasonló távú aszfaltos futama Gergővel, de úgy voltam vele, lesz ami lesz alapon Balatonlellére is megyek! És lett is. Gergő a beosztása miatt nem tudott jönni, én pedig fellélegezhettem, mert azért volt bennem egy kis félsz, hogy a két verseny, benne a börzsönyi „lankákkal” sok lesz.

A futófesztivál reggelén utaztam a délparti városba, immár másodszor a telefonomon vásárolt vonatjeggyel, szerintem nagyon menő. A vasútállomáson Csaba már várt rám. A versenyközpontban megismerkedtem barátaival, Cilivel és Antival, majd hogy célbaéréskor azonosítani lehessen mindenkit a befutóidejével együtt, felvettük a rajtcsomagokat.

Nagy volt a dilemma, milyen felsőben fussunk. Elég hűvös volt, viszont ahol sütött a nap, nagyon nem kellett fázni. Így előbb a hosszú ujjút tettem a zsákba, majd a póló alól is lekerült az aláöltöző. Nem bántam meg!

Elsőként Cili és Anti állt rajthoz a 4.5 km-es versenyen és mindketten szuper, számomra elérhetetlennek tűnő idővel értek célba. Cili ideje 19:02, Antié 18:33 lett.

Jöhettünk mi! De hogy ne érezzük annyira egyedül magunkat, Anti is velünk tartott.

A mezőny második feléből indultunk, ami a rajtnál teljesen rendben volt, de később, mikor előzni akartunk, már okozott némi nehézséget.

Sokfelé megfordultunk, rengeteget kanyarogtunk, futottunk aszfalton, voltak térköves szakaszok és rövid ideig még egy rekortánpályát is érintettünk.

Szinte mindig egy kísérővel futok, de ezen a „technikás” pályán nagyon jól jött, hogy Anti is velünk tartott, előzéskor félrelökte az előttünk futót.:D Természetesen nem így történt, viszont mindig ő szólt neki, hogy egy páros szeretne elmenni mellette.

Csaba térdproblémája miatt laza futásra számítottam, de mint menet közben kiderült, nem is volt olyan óvatos ez a futás. Így aztán nekem kellett összeszedni magam, hogy ne 6:30 alatti tempóval kullogjunk.🙂

A verseny vége felé hosszan haladtunk egy nem túl széles – szerencsére ketten azért simán elfértünk – úton, előttünk egy vagy több? lassabb futóval, de itt valamiért nem „erőszakoskodtunk”, Talán épp azért, mert egy hosszabb vonat alakult ki és egy előzéssel nagyjából semmit sem értünk volna el.

Befutó előtt tettünk egy kisebb, pár száz méteres kört és a nagy sikerre való tekintettel másodszor is végigfutottunk rajta, majd kiszélesedett az út és mi megindultunk! De jó volt végre felpörögni, tempót nyomni!

Így futottunk be, én kissé fáradtan, de a Zúzmara után újból bebizonyosodott, engem a sok kanyargás jóval inkább kimerít mint a tempós futás. És hogy a legfontosabb információ se maradjon titok, a befutóidőnk 1:09:02 lett.

Megkaptuk az érmet, lőttünk pár fotót, majd miután rendbe szedtük magunkat, egy étkezdében feltöltöttük a szénhidrát-raktárakat, nehogy véletlenül elfogyjunk.😀

Köszönet mindenkinek a szuper programért, Csabának és Antinak, hogy végigkísértek a 10,5 km-en. A rossz nyelvek szerint fogunk mi még együtt futni.🙂

Balatonlelle, 2022. ápr. 23.

Félmaraton a Szigetközben

Szigetköz… Mosoni-Duna…

Hogy a két elnevezés mit takar, mitől Szigetköz a Szigetköz, az általánosságokon túl eddig nem sok értelmeset tudtam volna mondani. De jött egy verseny, utánaolvastam és máris „megokosodtam”.

Néhány évvel ezelőtt kinéztem már a Szigetköz Félmaratont, de a bőség zavarában vagy valami más miatt akkor ez kimaradt. De nem feledkeztem meg róla, csak várólistára került. Egészen az idei évig.

És ha idén végre sor került rá, ideje volt utánanézni, miért is nevezik Szigetköznek Győr-Moson-Sopron megyének ezt a részét. Mit ne mondjak? Sok új információval lettem gazdagabb

Megtudtam például, hogy a magyar-Szlovák határ mentén, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna között egy jó nagy sziget terül el, rajta több, talán 29 településsel. Szóval ha másért nem is, már ezért érdemes volt nevezni.:)

De hogy az ismeretlen tájon ne tévedjek el, nevezés előtt írtam a mosonmagyaróvári Strucc Futóklubnak, ők feltöltötték a honlapra a „hirdetésemet” és ezután már csak arra volt gondom, hogy a jelentkezéseket megköszönjem és az első kivételével mindet visszautasítsam, olyan nagy volt az érdeklődés. Köszönet érte mindenkinek.

A verseny reggelén, vagy inkább hajnalán legszívesebben már visszacsináltam volna az egészet, de várt rám András és különben is… Csak azért, mert puding vagyok, mondjak le egy várhatóan szuper versenyről, az élményről, a találkozásokról? Akkor inkább elviselem az 5:02-es buszraszállást, az 5:40-es vonatindulást, az ébresztőről nem is beszélve.🙂

Mosonmagyaróvárra érve megismerkedtem futótársammal, aki „mellékállásban” többször volt már iramfutó a versenyen, és ezúttal is ezt tette, az én tempómat futotta, amit ekkor még csak sejteni lehetett, az igazság a célban derült ki.

András jó előre felkészített arra, hogy olyan a Szigetköz mint a Lövölde tér. Utóbbiban mindig hideg van, előbbiben szinte mindig fúj a szél. Így volt ez a futóverseny napján is. Nem is volt kedvem levenni a sapkát, ami futás közben is maradt a fejünkön.

A rajt előtt futottunk pár száz métert, 9 óra előtt beálltunk a rajtzónába, annak is a végére, majd pontban 9-kor nekivágtunk a 21,1 km-nek.

A városban a kedvünkért leállították a forgalmat, de a végére azért becsúszott egy baki. A rendőrök az utolsó futókat felterelték a járdára, aminek nem sok értelme volt már, mivel kb. 100 méter után a járda véget ért és jöhettünk vissza az úttestre.

Sajnos már nem emlékszem, hol, de szerintem még Mosonmagyaróváron átfutottunk a keskeny kis Mosoni-Dunán és a táv nagyobbik részét a szigeten teljesítettük.

Őszintén szólva a helyszínekről nem sok emlékem maradt, leginkább a futásra, a lépéseimre figyeltem és beszélgettünk Andrással, de csak módjával, hogy ne ez szívja le az energiámat.

A frissítést a két héttel ezelőttinél komolyabban vettem, több helyen megálltunk és ittunk, egyszer vagy kétszer még valami szilárdat is bekaptam.

Az első kilométereken áldottuk az eszünket, hogy sapkában rajtoltunk, de később jöttek olyan szélmentes, napsütéses szakaszok is, hogy már azon gondolkodtam, leveszem a sapkát és bedugom a felsőm alá, de végül hagytam a fejemen, mert András elmondása szerint még számíthattunk hűvös, szeles részekre.

A szigeten Máriakálnokot és Halászit érintettük, nem rövid ideig, mivel mindkét település hosszú, amolyan egyutcás község, amit utóbbiban sajnáltam igazán, mert ekkor már 15 km felett jártunk és én egyre jobban vártam a célt.

De mielőtt elhagytuk volna Halászit, András felesége és kisfiuk készített rólunk egy fényképet és kaptunk tőlük egy nagy hajrát, hogy az utolsó 4 km-en se legyen baj.

Nem is lett, de a legvégén azért sikerült elkövetnem a világ legésszerűtlenebb cselekedetét.

Ezer méterrel a vége előtt, kissé elfogyva már arra kértem Andrást, sétáljunk kicsit. Meglepetésemre nem tiltakozott, nem adott egy nagy futótársi pofont, hogy kijózanítson, én viszont 150-200 méter séta után beláttam, jobban járok, ha folytatom a futást, egészen a célig.:)

A befutóidőnk 2:20:28 lett, 5 perccel lassabb mint a Vivicittán, de így is elégedett vagyok vele. Biztató, hogy ha nem is olyan simán mint 3-4 évvel ezelőtt, de újra le tudom futni ezt a távot, bármikor.

Felvettük a befutócsomagot, készítettünk pár érmes képet és mentünk is átöltözni, majd hamarosan a vasútállomásra, hogy a következő vonatot elérjem, András pedig mint a szervező csapat egyik tagja bekapcsolódhasson a verseny utáni munkálatokba.

Köszönet az egész napi segítségért, a szuper versenyért, a mostani eszemmel azt gondolom, fogok én még futni a Szigetközben.

Mosonmagyaróvár, 2022. ápr. 10.

Előrehozott választás

– Elkezdődött.
– De mi?
– Hát az április végéig tartó flúgosfutam.

Le sem merem írni, milyen programjaim lesznek a következő 6, vagyis 5 hétvégén, az első ugyanis már megvolt. Ha végigcsinálom, szép lassan úgyis kiderül.

A sorozat első állomása egy mátrai túra lett volna, de egy kellemetlen köhögős kór miatt ezt inkább kihagytam és egy héttel később egy félmaratoni futással indítottam. De melyik legyen az?

Ennek kiválasztása természetesen nem az utóbbi hetekben, hanem valamikor az év elején történt, mikor a futónaptárban kezdtek megjelenni az idei események, márciusban rögtön két nagy budapesti versennyel.

Március 20.: City Run

Március 27.: Vivicittá

Melyikre menjek?

A Vivicitta nagy kedvenc, 2015-2019 között minden évben félmaratont futottam, de a Night Run is, ami saját fordításban a City Run éjszakai kistestvére, ebből kiindulva a nappali változat is hasonlóan színvonalas verseny lehet.

De döntenem kellett, mert közel sem vagyok olyan formában, hogy két egymást követő hétvégén 21 km-t fussak.

A Vivicittá lett a győztes, mert nem vagy csak kivételes esetben múlhat úgy el az április, idén a március, hogy ne fussak félmaratont a BSI tavaszi versenyén.

Az utóbbi hetekben kezdtem komolyabban venni magam, na meg az edzéseket, visszatértem a régen bevált heti 3-4 futáshoz, általában korán reggel, kevéssel napkelte előtt indulva, mikor a szürke, árnyékos időben magamhoz képest még egész jól látok. Meg is lett az eredménye, szépen gyorsultam, de a maximum 60-75 percbe 10-12 km-nél több nem nagyon fért bele. De bíztam magamban és az eltökéltségemben.

A futótársam Marci lett, immár hatodik alkalommal. Eddig két félmaratonon és három 10 km körüli versenyen segített abban, hogy ne csak rajthoz állhassak, ezt valahogy még egyedül is megteszem,😀 de célba is érjünk.

Vasárnap 8 órára beszéltük meg a találkozót a Margitszigeti Atlétikai Centrumba, onnan átsétáltunk a Víztoronyhoz, ahonnan 9-kor el is rajtoltunk.

A „taktikai értekezleten” megbeszéltük, hogy a verseny első felében tartjuk a 6:20-6:30-as átlagot, de szerintem még a Margit-sziget környékén jártunk, mikor Marcitól megtudtam, az aktuális tempónk 6:10. Na már megint türelmetlen vagyok? Mégsem lassítottam, mert ezt sem éreztem megerőltetőnek.

Nem is kellett, mert mint a verseny utáni adatokból kiderült, az első 8 km-en 6:20-6:30 körüli ezreket futottunk és csak ezután gyorsultunk 6:00-6:10 környékére.

Több ismerőssel találkoztunk, gimnáziumi osztálytársammal, Ágival, Lacival, Ferivel, Bettivel és egy „elmeroggyant” Fetzóval (ő használja ezt a jelzőt), na meg sok ismeretlen ismerőssel, akikről nem derült ki, hogy kik, de alighanem ismertek, mert a nevemen szólítottak.🙂

Miután félig megkerültük a szigetet, a Margit hídnál dél felé vettük az irányt és az Alagút érintésével egészen a Petőfi hídon túl, a Magyar tudósok körútjáig futottunk, ahol a páros váltópontja volt, de minket nem várt senki,☹️ így futhattunk vissza az Árpád hídig. És a tempónkra továbbra sem lehetett panasz. Végig fogom bírni? Hát az csodás lenne.

A visszaúton egy nagyon hosszú rakpartszakasz várt ránk, egészen az Árpád hídig. Sok-sok híd és pont az utolsó szakasz a leghosszabb, nagyjából 2,5 km. És itt történt a baj, szerencsére nem olyan komoly.

Az első frissítőt kihagytam, a másodikat és a harmadikat is, de egyáltalán nem voltam szomjas és azt éreztem, ha megállok, elvesztem az addigi jó ritmust.

Marci az utolsó előtti frissítőnél elvett egy pohár izót és a következőnél, a speaker szerint 5,1 km-rel a cél előtt én is beadtam a derekam, nem akartam, hogy a semmiből egyszer csak fejre álljak. Egy pohár izó, egy pohár víz és futottunk is tovább. De nehéz is volt folytatni!

Valahogy csak nekiindultunk, érzetre csigatempóban, miközben a híd még beláthatatlanul távolinak tűnt. De nem panaszkodtam, csak a hídhoz érve kértem egy kis pihenőt, így a szigeti behajtóig a kocogást és a gyaloglást váltogattuk, majd a szigetre érve erőre kaptam és az utolsó 800-1000 métert futva tettük meg.

Tartottam tőle, hogy a verseny végi intermezzo nagyon lerontja Az eredményünket, de a 2:15:43-at meglátva talán mégsem annyira, vagy ha igen, akkor egy szuper eredményt dobtam el. De panaszra így sincs okom. A 21,1 km egész könnyen meglett és a siófoki befutóidőt majdnem 7 perccel megjavítottuk.

Megkaptuk a befutócsomagot, készítettünk egy fotót, majd következett a levezető séta az Atlétikai Centrumig, majd a villamoshoz, ami menet közben trolivá változott, mert a gyaloglás népszerűsítése érdekében a villamos a szigetnél nem állt meg.🙂 De ez legyen a legnagyobb baj.

Folytatás két hét múlva, de hol is? Egyelőre maradjon még titok. Annyit elárulhatok, hogy ott is az Ötpróba Párizsba programsorozat egyik versenyén indulok.

Budapest, 2022. márc. 27.