A Facebook elém dobott egy eseményt, gondolkodtam, döntöttem, futótársat kerestem és 2,5 nap múlva már ott álltunk a Suhanj! Fitness bejáratánál, hogy Bernivel nekivágjunk a RUNapest nyuszis XTRA körének. De történhetett volna ez másképp is.
Reggel, még otthon, ahogy lehajoltam, meghúzódott a derekam és miután sikerült felegyenesednem, már nyúltam volna a telefonomért, de előtte azért leteszteltem magam. Előrehajoltam a bokámhoz, leguggoltam, forgattam a törzsemet és bár nem volt 100%-os, úgy döntöttem, elindulok, útközben úgyis kiderül, tudok-e gyalogolni, a többit pedig majd meglátjuk ott.
A rajtot 8:30-ra hirdettük meg és mivel a rajtzóna meglehetősen hézagos volt (rajtunk kívül más nem is nagyon volt), az első métereket a keskeny járdán sétálva tettük meg. A Körúton aztán futásra váltottunk és mivel zöldsávot kaptunk, a Margit híd budai hídfőjéig meg sem álltunk.
A város „dombosabb” oldalán aztán jöhetett a kanyargás, a szűkebb járdaszakaszok, az átkelők, és persze az emelkedők, lejtők. Nem is tudtunk folyamatosan futni, amit mostani, nem túl acélos formám miatt annyira nem is bántam.
Máskor meg azért szakítottuk meg a futást (vagy sétát), mert Berni meglátott valami olyat, amit mindenképp le akart fényképezni.
Megismerkedtünk a Gül Baba utcával, mondhatom, maradandó élményt nyújtott, fellépcsőztünk a Várba, és ha még ez sem lett volna elég, az Erzsébet hídtól felmászhattunk a Gellért hegyre is. Még szerencse, hogy napsütéses, meleg idő volt.:D
Rengeteget lépcsőztünk, egyszer még lifteztünk is, utóbbit illegálba’, de csak azért, mert a Várban kicsit elkeveredtünk és ahhoz, hogy a „helyes” utat megtaláljuk, nem tudtunk vagy nem akartunk újra lépcsőzni.
A Várban Kolodko Mihály jóvoltából megismerkedhettünk a kockás fülű nyúllal,
majd a Szabadság hídon Ferenc Józseffel úgy, ahogy még sosem láttam, bár ha meggondolom, 9 éves látó pályafutásom alatt amúgy sem találkoztam az arcképével, vagy ha igen, fogalmam sem volt, hogy ki az.:)
A Gellért-hegyen eltévedtünk, ezért aztán egy másik erdei ösvényen leptük meg Mátéékat, akik sehogy se értették, az előző ellenőrzőponti bejelentkezés után miért nem érünk már oda.:)
Ittunk egy pohár kólát, csokira, rágcsálnivalóra egyikünk sem vágyott, készítettünk pár fotót és mentünk is tovább, immár lefelé, mert több hegymenet (a Szabadság hidat leszámítva) már nem várt ránk.
Átsétáltunk a hídon
és amint lehetett, mentünk is le a Rakpartra, hogy a hátralevő utat (szinte végig) ott fussuk,
sétáljuk le, de arra azért szakítottunk időt, hogy az utolsó QR-kód beolvasása után a Dunakorzó korlátján ücsörgő Kiskirálylány szobráról is készítsünk egy fotót,
majd a Budai Várral szemben felolvasóestet tartsak Berninek és megnézzem (pontosabban kitapizzam) a budai Várról készített makettet.
Időeredményünk olyan se jó, se rossz nem lett (3:28:30), viszont ha a körülményeket, a komoly emelkedőket, a meleget és nem utolsósorban a formámat is figyelembe vesszük, már nem is olyan borzasztó. De ez csak úgy „jöhetett létre”, hogy Berni velem tartott és ugyanúgy mint 4 éve Kaposváron, itt is jelesre vizsgázott. Köszönet érte.:)
Budapest, 2021. máj. 30.
