Itt egy ötös, ott egy ötös

Bárhogy is szerettük volna, szeptemberre egyetlen geogós túrát sem tudtunk bepaszírozni, de októberben ez nem ismétlődhetett meg.:)

Tettestársam ismét Berni lett és 3 kört néztünk ki, hogy ebből kettőt vagy hármat egymás után végigjárjunk: Margit-sziget kör (5.3 km), Csillaghegy-Békásmegyer (5.4 km), Budavári tekergések (5 km).

Egy szigetkörről nem sokat lehet írni, helyette jöjjön egy rövid kis visszatekintő.

2003 decemberében futottam volna az első szigetkört Ágotával, ha 1-1,5 km körül nem csúszik le a lábam a rekortánról és a fájdalom nem akadályozza meg a folytatást. De valószínű ép lábbal sem sikerült volna körbefutni, mert finoman szólva még kezdő voltam.

A téli hónapokban konditerembe „szorultunk”, majd tavasszal újra sziget, már heti rendszerességgel és ennek eredményeként hamarosan a szigetkör is meglett.

Jól emlékszem arra, hogy a kezdeti időkben milyen büszke voltam magamra, mikor lefutottunk egy, később két szigetkört.

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, nagyon sokszor megkerültem a szigetet, megszámlálhatatlanul sok futótárssal.

2015 januárjában aztán annyira felbátorodtam, hogy egyedül indultam neki a körnek. Ez akkor nem sikerült, mert 200 méter után utolért egy futó, „felkarolt”, és futott velem két kört. De hamarosan a szólókör is meglett.

Azóta számtalan élmény, inkább pozitívak, de egy-két negatív, kellemetlen is becsúszott, sok-sok büszkeség, főleg mikor Péterrel gyors, 30 percen belüli köröket illetve 1 órán belüli két köröket futottunk.

De a legbüszkébb arra vagyok, hogy 2015 augusztusában egy esős napon a második körben kitaláltam, hogy elmegyek egy harmadikra, aztán a negyedik is meglett, egyedül.

Visszatérve a jelenbe, futottam már Bernivel , még félmaratont is, de emlékeim szerint a geogós kör volt az első közös körünk a szigeten. Végig is futottuk, ahogy illik.:) De hol folytassuk?

Bár többet kellett utaznunk, a maradék két túra közül engem jobban csábított a Csillaghegy-Békásmegyer közti oda-vissza. A budai hídfőnél aztán majdnem véget is ért az aznapi sportolás, mert kissé figyelmetlen voltam és felszálláskor a Hév kapaszkodójába ütöttem a térdkalácsom, de mikor Békásmegyeren leszálltunk, már híre-hamva sem volt a fájdalomnak.

A futást Békásmegyeren kezdtük, a kerékpárúton Átfutottunk Csillaghegyre, majd vissza a kezdőpontra.

Bírtuk volna még, ha máshogy nem, túrázva, de a Várban már egyikünknek sem volt kedve tekeregni. Na majd legközelebb.

Ezzel az októberi móka véget is ért volna, ha a tavalyi WTF Buda után nem fogadjuk meg, hogy ezt egyszer, aztán még ki tudja hányszor meg kell ismételni. Igaz, erről még Gergővel állapodtunk meg, de a verseny napján ő nem ért rá, ezért egy új futótárssal, Mónival vágtunk a 10 km, aszfalt távnak.

Praktikus okokból a rajtszámot már csütörtökön felvettük, így vasárnap csak a versenyre kellett koncentrálnunk.

Elbuszoztunk a Szépjuhászné büféhez, közben pedig jól megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar 5 km-t hegynek felfelé futni és mivel a két órás szintidő gyalogolva is simán teljesíthető, a 10 km-t akár végig is sétálhatnánk.:)

Mielőtt a csomagjainkat leadtuk volna a ruhatárba, átgondoltuk, mit vigyünk magunkkal illetve mi tűnik a legpraktikusabb öltözéknek. És ekkor történt a tragédia. Móni kiszúrta, hogy kétféle futócipő van rajtam.:D Az egyik lábamon egy kék Asics, a másikon egy fekete Brooks.

Nem volt nehézmegfejteni, hogy történhetett ez a galádság. Mostanában az előszobai szék alatt tartom a két futócipőt, ami alapesetben rendben is lenne, de aznap valahogy figyelmetlen és/vagy szórakozott lehettem, így művészi módon a középső két cipőt húztam ki.:)

Kb. két percig nevettem és „sopánkodtam”, hogy idefelé a fél város rajtam röhögött, de nem volt mit tenni. Egyébként kényelmi szempontból így is tökéletes volt.

10 előtt felsorakoztunk a rajtvonalnál és négy részletben – mi az utolsó turnusban – elrajtoltunk.

Kényelmes kocogással kezdtünk és ez olyan jól ment, hogy nem is nagyon akartunk rajta változtatni.

1 km… 2 km… És még mindig futottunk, közben pedig egymás után értük utol az előttünk haladókat. Ennyit jelent, ha a lábunkon kívül az eszünket is használjuk?

2 km-nélmegbeszéltük, hogy a 3. km-ig (amit felalkudtam 3,1-re) futunk, aztán kicsit sétálunk. De ezután is a futás dominált, a kilátó előtti 200 méteres meredeken kívül alig volt séta.

Fent az Erzsébet-kilátó előtti lépcsőnél kishíján sikerült orra buknom, majd a fotózkodás és a „meleg” miatti nekivetkőzés után indultunk is vissza.

A 200 méteres meredek szakaszt lefelé is sétálva tettük meg, aztán futás,egy pár mp-nyirövid megállást leszámítva egészen a célig. Nyomtuk is, az ésszerűség határain belül.

2-3 km-rel a cél előtt megismétlődött az, amit tavaly nyáron Szentendrén már megtapasztaltunk: lentről már a versenyközpont hangjait hallottuk, miközben a befutó még jóval arrébb volt. De ilyen tempóval hamar meglesz az is. Így is lett.

Időeredményünk 1:18:03 lett, de ha csak a mozgással töltött időt nézzük, 5,5 perccel gyorsabban értünk célba. Ezt csak úgy „érdekességképpen” írom, mert futóversenyen se állítják le az órát, ha valamiért meg kell állnunk.

Megkaptuk a kiválasztott ruhát, én egy hoodie-t, aztán a szokásos Redbullt és a két palacsintát, majd mikor kinézelődtük magunkat, hazafelé vettük az irányt.

Azt már a tavalyi verseny után elhatároztam, hogy ide versenyen kívül is vissza fogok jönni, és az idei verseny ezt a vágyam csak megerősítette. Szintes terepen úgyse nagyon szoktam edzeni, pedig nagyon rám férne. Remélem, ezúttal sikerül is megvalósítanom. De semmiképp sem egyedül! A szigeten, Városligetben még csak-csak elfutkározom egyedül, de a János-hegy már az én látásomnak is sok lenne.:)

Köszönet Berninek, Móninak mindenért, mindkét hétvégi program szuper volt.

Budapest, 2021. okt. 16., okt. 24.

Egy tökéletes verseny

Az idei versenyszezon bűvös száma a 10 lett, ennél hosszabb távon nem indultam, igaz, rövidebben sem. Jó lenne már kitörni ebből a monotóniából, de a hosszabb táv továbbra is várat magára.

Nem siettem el a nevezést az idei Spar 10 km-es versenyére, futótárs hiányában nem is lett volna sok értelme, De idén valahogy mindkettőt csak halogattam. Mi történt velem? Elszállt a lelkesedésem?Remélem, azért még nem.:)

Egy ismeretlen futó, Andi jelentkezett kísérőnek, de mint már annyiszor, ezúttal is mélyvizeset játszottunk, mivel 45 perccel a verseny rajtja előtt találkoztunk először.

A villamosmegállóból elsétáltunk az ELTE Lágymányosi Campusához, megszabadítottuk volna magunkat a fölösleges ruháktól, de a csípős hideg és a kellemetlen szél miatt ez mindössze a dzseki lett, a póló mellett az aláöltöző is maradt, csak helyet cseréltek.:)

De ekkor már sejtettem, bármilyen hűvös is a szél, fázni biztos nem fogunk, mivel Andi rákérdezett, ha úgy érzi, tudnék gyorsabban is futni, rugdoshat-e, én pedig igent mondtam.

Beálltunk a 2-es rajtzónába és ahogy a versenykiírásban meg volt írva, 9-kor elrajtoltunk, több hullámban.

Meglepődtem, de örültem is a szakaszos indítás visszatérésének, mert a rajt utáni első métereket leszámítva végig tiszta pályán futhattunk.

Az útvonalat már majdnem úgy ismerem mint a tenyerem, így csak a futásra és a körülöttünk haladókra kellett figyelnünk. Nyomtuk is, talán még jobban is mint ahogy én gondoltam, de simán bírtam. Kérdés, hogy meddig.

2 km-nél 6:20-as volt az addigi átlagunk és ez a 3. km-re sem változott. Ha ezt a végéig tudnánk tartani, óriásit javítanánk a Wizz Air 1:08:01-es idején.

Az első frissítőpont előtt egy apró „műszaki” hiba miatt 10-15 mp megállás, majd a frissítő, amit jó szokásom szerint itt is kihagytam, de a 6:30-as átlaggal is simán kiegyeztem.

Ezután már nem minden km-nél jött helyzetjelentés Anditól, vagy egyszerűen csak átsiklottam felettük, de tudtam, éreztem, továbbra is jó a tempónk. Hiába vártam a holtpontot, a fáradást, vagyis dehogy, várta a fene, csak nem akart megérkezni.

Az időjárás végig kellemesen hűvös volt, a rajt előtti erős szél „eltűnt”, ilyen körülmények között öröm volt futni.

Átfutottunk az Alagúton, majd hamarosan jött a frissítő, amit a hidegre való tekintettel másodszor is ki akartam hagyni, de Andi nem engedte. Eredetileg csak ő akart inni, de aztán „erőszakkal” a kezembe nyomott egy pohár izót és rámparancsolt, igyam meg.:) Továbbra sem voltam szomjas, de tudtam, igaza van.

Na még 3-3,5 km és megvagyunk! Ráadásul itt már a cél felé futottunk. Elkezdtem sietni, hogy minél hamarabb, minél jobb idővelteljesítsük a 10 km-t. És a vége előtt 1 km-rel jött az igazi meglepetés! Egy futótól elcsíptem egy mondatot: 57-58 perc körül járunk. És mivel a rajt után mi is hamar átléptük a chipszőnyeget, nekünk se lehetett sokkal több. Lehet, hogy 1:03-1:04-es időnk lesz?

Hát persze, hogy az utolsó 1000 méteren még jobban odaléptem. Futottunk is egy 5:50-es ezrest, a befutóidőnk pedig 1:03:17 lett. Néztem is nagyokat, mikor az sms-t megkaptam.

Hazafelé a villamoson és buszon volt időm gondolkodni, minek köszönhető ez a váratlanul jó idő. Andi fenyegetésének, hogy ha túlzottan andalgósra venném a futást, rugdosni kezd? Vagy a remek futóidőnek? Szerintem inkább az utóbbi, de futótársamnak is komoly szerepe lehetett benne. Köszönet érte. Szuper futás volt!

Budapest, 2021. okt. 9.

Bicikliztem... Bicikliztem...

Bicikliztem… Bicikliztem…

Nem véletlenül választottam bejegyzésem címének kedvenc sebfertőtlenítőreklámom első szavait, ugyanis hosszú kihagyás után vasárnap újra bicikliztem! De hogy a hétvégi program teljes legyen, előző nap futottam egy félfélmaratont, újra a Balaton partján.

Az egész úgy kezdődött, hogy zamárdi futótársam, Móni első közös versenyünk előtt bedobta, hogy a hónap végén futhatnánk együtt Balatonszemesen a Balaton-parti Futónapon is. Mi mást tehettem volna? Igent mondtam. De a nevezéssel azért bevártuk a Dm Balaton Runt. Ki tudja, a verseny után is akarunk-e még együtt futni?:)

Arra már nem emlékszem, hogy sikerült a zamárdi10-es, de 3 héttel később ott álltam a rajtnál, újra csak Mónival.:)

A rajtlistát böngészve örömmel fedeztem fel, hogy volt gimnáziumi osztálytársam is indul a versenyen. Azt tudtam, hogy Ági is fut, de hogy ugyanarra a vidéki versenyre megyünk… Így aztán gyorsan, kényelmesen utazhattam Balatonszemesre, köszönet érte Ági barátainak, Józsefnek és Katinak. Kár, hogy a verseny utáni közös fotót elfelejtettük.:(

Felvettük a rajtcsomagot, majd mikor Móniék is megérkeztek, átpártoltam hozzájuk.

Pólót váltottam, megszabadítottam magam a hosszú futónadrágtól, bár ekkor még kissé hűvös volt, de bíztam az időjárásban és a futás melegítő erejében.:)

A bemelegítést a magam és a körülöttem állók érdekében most is ellinkeskedtem, majd pontban 11-kor elrajtoltunk.

Móni emlékei szerint két „kör” várt ránk, de menet közben kezdett gyanússá válni, hogy ez bizony csak egy lesz.

A pálya egy cseppet sem volt egyhangú. Futottunk betonon, egy viszonylag hosszú füves szakaszon, közvetlenül a Balaton mellett, de annyira, hogy némelyik lépésnél már azt éreztem, tőlem jobbra kezd lejteni a talaj, máskor pedig kissé távolabb a víztől. De akármilyen is volt, nekem nagyon tetszett.

A táv második felét már kevésbé élveztem, szerintem itt már türelmetlen is voltam, ezért szaporábban kezdtem szedni a lábam. A kocsiban aztán meglepve olvastam, hogy gyorsulásról szó sem volt.

Fáradtan, naptól vörös arccal értünk vissza a rajtközponthoz, de utóbbin már meg sem lepődöm, ezeken a meleg, napsütéses futóeseményeken valamiért mindig elpirulok.:)

Időeredményünk nem túl fényes , 1:14:52 lett, de előbb-utóbb csak visszagyorsulok, versenyen is.

A célban ettünk, ittunk, készítettünk pár fotót, aztán irány a vízpart! Leültünk a fűbe és azon tanakodtunk (na jó, inkább beszélgetés volt), bemenjünk-e a vízbe. Én készültem, de ahhoz nem voltam elég bátor, hogy nyakig megmártózzam. Így ezúttal is csak kb. térdig áztattuk, hűtöttük le a testünket, de ez is szuper volt. Mint ahogy a verseny és az egész nap is. Folyt. köv. Mónival a következő versenyen, Siófokon vagy máshol.

De a hétvégi sportprogram ezzel még nem ért véget. Várt rám a vasárnap és az első közös tandemtúrácska Bernivel.

Az elmúlt hetekben többször is futottunk együtt a Városligetben és mivel Berni nagy kerékpáros, bedobtam, ha már elkezdtük gyűjteni a geogós pontokat, mehetnénk biciklis körökre is. Az utóbbi években úgyis ritkán szálltam nyeregbe, szóval rámférne.

Az első közös tandemezés mégsem Geogo, hanem a Runaway és az Atryum Fashion City biciklis instant köre lett.

A hosszabb, 40 km-es távra neveztünk, ami egy Margit-sziget-Szentendre-Margit-sziget kört jelentett, de mivel elsőre csak két órás tandembérlést sikerült intézni, a rajt előtt átirattuk 15 km-re. Így csak a Hajógyári-szigetig kellett eltekernünk és vissza.

Az Atryum Fashion Cityben felvettük a technikai pólót, egy fotó a bolt előtt, majd elvillamosoztunk a Margit-szigethez, ahol a biciklink és a rajt- illetve célkód volt.

Indulás előtt egy tesztkör a szigeten, majd visszaérve a szökőkúthoz beolvastuk a QR-kódokat, biciklire pattantunk és nekivágtunk a „hosszú” útnak. De hogy hűek legyünk az igazsághoz, ez a pattanás (nem az arcunkon) csak a táv második felére volt igaz, az első indulások elég döcögősen mentek.

Eltekertünk a sziget túlsó végére, majd jött az első leszállás, mivel a szűk, két 90 fokos kanyarral „tarkított” folyosón, ráadásul felfelé, nem lett volna biztonságos nyeregben maradni.

Átgurultunk Budára, a zebra miatt ott újabb leszállás, aztán irány észak, egészen a K-hídig, ami a Hajógyári-szigetre visz be. Kár, hogy váltakozó irányú közúti forgalommal, nem is kicsivel, középen egy használaton kívüli villamossínnel. Így aztán a járdán tóltuk be a biciklit.

Eltekertünk a QR-kódhoz, attól kb. 100 méterre leszálltunk és Berni otthagyott, hogy a hazautat oldjam meg magam.:)

De a valóságban csak a QR-kódig sétált el, ott viszont olyan sokáig időzött, hogy már tényleg azt hittem, világgá ment.:) Pedig csak a kód beolvasásával akadt egy kis probléma.

Indulhattunk vissza! De a kötelező leszállásokat „hazafelé” sem úszhattuk meg. Még szerencse, hogy ekkorra már úgy ment mint a …

Mindhárman, Berni, én és a tandem is épségben értünk vissza a Margit-szigetre, de efelől indulás előtt sem volt kétségem.

Az Atryumban megkaptuk a befutócsomagot, kint még egy fotó az elektromos tesztautóval, majd azzal búcsúztunk el (na jó, ezt már korábban letisztáztuk), hogy a következő biciklis túra valamelyik pesti patak (vagy patakok) környékén lesz, a Geogo jegyében.:)

Balatonszemes, Budapest, 2021. szept. 25-26.