Nem véletlenül választottam bejegyzésem címének kedvenc sebfertőtlenítőreklámom első szavait, ugyanis hosszú kihagyás után vasárnap újra bicikliztem! De hogy a hétvégi program teljes legyen, előző nap futottam egy félfélmaratont, újra a Balaton partján.
Az egész úgy kezdődött, hogy zamárdi futótársam, Móni első közös versenyünk előtt bedobta, hogy a hónap végén futhatnánk együtt Balatonszemesen a Balaton-parti Futónapon is. Mi mást tehettem volna? Igent mondtam. De a nevezéssel azért bevártuk a Dm Balaton Runt. Ki tudja, a verseny után is akarunk-e még együtt futni?:)
Arra már nem emlékszem, hogy sikerült a zamárdi10-es, de 3 héttel később ott álltam a rajtnál, újra csak Mónival.:)
A rajtlistát böngészve örömmel fedeztem fel, hogy volt gimnáziumi osztálytársam is indul a versenyen. Azt tudtam, hogy Ági is fut, de hogy ugyanarra a vidéki versenyre megyünk… Így aztán gyorsan, kényelmesen utazhattam Balatonszemesre, köszönet érte Ági barátainak, Józsefnek és Katinak. Kár, hogy a verseny utáni közös fotót elfelejtettük.:(
Felvettük a rajtcsomagot, majd mikor Móniék is megérkeztek, átpártoltam hozzájuk.
Pólót váltottam, megszabadítottam magam a hosszú futónadrágtól, bár ekkor még kissé hűvös volt, de bíztam az időjárásban és a futás melegítő erejében.:)
A bemelegítést a magam és a körülöttem állók érdekében most is ellinkeskedtem, majd pontban 11-kor elrajtoltunk.
Móni emlékei szerint két „kör” várt ránk, de menet közben kezdett gyanússá válni, hogy ez bizony csak egy lesz.
A pálya egy cseppet sem volt egyhangú. Futottunk betonon, egy viszonylag hosszú füves szakaszon, közvetlenül a Balaton mellett, de annyira, hogy némelyik lépésnél már azt éreztem, tőlem jobbra kezd lejteni a talaj, máskor pedig kissé távolabb a víztől. De akármilyen is volt, nekem nagyon tetszett.
A táv második felét már kevésbé élveztem, szerintem itt már türelmetlen is voltam, ezért szaporábban kezdtem szedni a lábam. A kocsiban aztán meglepve olvastam, hogy gyorsulásról szó sem volt.
Fáradtan, naptól vörös arccal értünk vissza a rajtközponthoz, de utóbbin már meg sem lepődöm, ezeken a meleg, napsütéses futóeseményeken valamiért mindig elpirulok.:)
Időeredményünk nem túl fényes , 1:14:52 lett, de előbb-utóbb csak visszagyorsulok, versenyen is.
A célban ettünk, ittunk, készítettünk pár fotót, aztán irány a vízpart! Leültünk a fűbe és azon tanakodtunk (na jó, inkább beszélgetés volt), bemenjünk-e a vízbe. Én készültem, de ahhoz nem voltam elég bátor, hogy nyakig megmártózzam. Így ezúttal is csak kb. térdig áztattuk, hűtöttük le a testünket, de ez is szuper volt. Mint ahogy a verseny és az egész nap is. Folyt. köv. Mónival a következő versenyen, Siófokon vagy máshol.
De a hétvégi sportprogram ezzel még nem ért véget. Várt rám a vasárnap és az első közös tandemtúrácska Bernivel.
Az elmúlt hetekben többször is futottunk együtt a Városligetben és mivel Berni nagy kerékpáros, bedobtam, ha már elkezdtük gyűjteni a geogós pontokat, mehetnénk biciklis körökre is. Az utóbbi években úgyis ritkán szálltam nyeregbe, szóval rámférne.
Az első közös tandemezés mégsem Geogo, hanem a Runaway és az Atryum Fashion City biciklis instant köre lett.
A hosszabb, 40 km-es távra neveztünk, ami egy Margit-sziget-Szentendre-Margit-sziget kört jelentett, de mivel elsőre csak két órás tandembérlést sikerült intézni, a rajt előtt átirattuk 15 km-re. Így csak a Hajógyári-szigetig kellett eltekernünk és vissza.
Az Atryum Fashion Cityben felvettük a technikai pólót, egy fotó a bolt előtt, majd elvillamosoztunk a Margit-szigethez, ahol a biciklink és a rajt- illetve célkód volt.
Indulás előtt egy tesztkör a szigeten, majd visszaérve a szökőkúthoz beolvastuk a QR-kódokat, biciklire pattantunk és nekivágtunk a „hosszú” útnak. De hogy hűek legyünk az igazsághoz, ez a pattanás (nem az arcunkon) csak a táv második felére volt igaz, az első indulások elég döcögősen mentek.
Eltekertünk a sziget túlsó végére, majd jött az első leszállás, mivel a szűk, két 90 fokos kanyarral „tarkított” folyosón, ráadásul felfelé, nem lett volna biztonságos nyeregben maradni.
Átgurultunk Budára, a zebra miatt ott újabb leszállás, aztán irány észak, egészen a K-hídig, ami a Hajógyári-szigetre visz be. Kár, hogy váltakozó irányú közúti forgalommal, nem is kicsivel, középen egy használaton kívüli villamossínnel. Így aztán a járdán tóltuk be a biciklit.
Eltekertünk a QR-kódhoz, attól kb. 100 méterre leszálltunk és Berni otthagyott, hogy a hazautat oldjam meg magam.:)
De a valóságban csak a QR-kódig sétált el, ott viszont olyan sokáig időzött, hogy már tényleg azt hittem, világgá ment.:) Pedig csak a kód beolvasásával akadt egy kis probléma.
Indulhattunk vissza! De a kötelező leszállásokat „hazafelé” sem úszhattuk meg. Még szerencse, hogy ekkorra már úgy ment mint a …
Mindhárman, Berni, én és a tandem is épségben értünk vissza a Margit-szigetre, de efelől indulás előtt sem volt kétségem.
Az Atryumban megkaptuk a befutócsomagot, kint még egy fotó az elektromos tesztautóval, majd azzal búcsúztunk el (na jó, ezt már korábban letisztáztuk), hogy a következő biciklis túra valamelyik pesti patak (vagy patakok) környékén lesz, a Geogo jegyében.:)
Balatonszemes, Budapest, 2021. szept. 25-26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése