1999-től éveken át ingáztam Budapest és Máza között. Kb. 2 óra gyorsvonattal, aztán 40 perc a Dombóvár-Bátaszék mellékvonalon. Hosszú, unalmas út, amin az olvasás, rádióhallgatás sem mindig segített, de ha Pesten nem volt mit csinálnom vagy gyümölcsdömping volt a kertünkben, szívesebben töltöttem otthon a hétvégét.
Egy ilyen utazás során, mikor már nagyon pihent lehettem, felfedeztem, hogy egy közeli kis község, Szalatnak neve alakilag egy ragozott ige is lehetne.
Ez akkor nagyon megtetszett nekem (mondtam már, hogy pihent voltam) és elkezdtem gondolkodni, találok-e még hasonló várost, falut. Természetesen igen. Kápolna, Csorna, Bábolna, Garadna, Belezna, bár utóbbi az illeszkedés törvényének nem felel meg.😀
És hogy a fenti bugyuta, de igaz történetnek mi köze a versenybeszámolómhoz? Nem túl sok, hacsak az nem, hogy idei második félmaratonom helyszínéül Bábolnát választottam.
Ahhoz képest, hogy önálló edzéseim jelentős részét körpályán futom, még ha ez a kör időnként egy 1-1,5 km-es egyenes, versenyeken nem szeretem, ha kétszer, háromszor kell ugyanazt az útvonalat végigfutni. A Bábolna Bio Run 21 km-es versenyén négyszer kellett ezt megtennünk.😀 Nem baj! futunk négy szigetkörnyi távot a város utcáin és meg is vagyunk. Az utolsó körre már GPS nélkül is megtaláljuk a célt.🙂 De Móricka ezúttal is tévedett.
Futótársam Csabi és Anti lett, immár második alkalommal, de a szenzációs hármas Bea csatlakozásával négyessé bővült.
Korán indultunk, így aztán már 9-kor ott voltunk a Komárom megyei városkában, miközben a rajt csak 11-kor volt. De így sem unatkoztunk.
Leteszteltük a helyi cappuccinó-, latte- és kávékínálatot, futottunk pár száz métert egy földes úton és elcsodálkoztunk, hogy milyen sok hal van a rajtzóna melletti kis tóban, ami valószínű egy haltenyésztő tó lehetett.😀
Szurkoltunk a Családi Futam (1,3 km) és a Hétköznapi Hős Futam (2,6 km) résztvevőinek, utóbbiaknak kétszer is, aztán mi jöttünk, na meg az 5,25 és 10,5 km-en indulók.
A rajtzóna hátsó felébe álltunk, balra tőlem Csabi, jobbra egy élő áloldalfal, Anti, előttünk pedig Bea, de a speaker szövegéből annyit azért sikerült kivenni, hogy az első 500-600 méteren (a szám nem biztos) a járdán fogunk futni.
Nem mondanám, hogy repestem az örömtől, mikor ezt meghallottam, de nem volt mit tenni.😞
A járdán futás tényleg nehéz , idegörlő volt. Hárman még csak-csak elfértünk egymás mellett, de ahhoz, hogy véletlenül se lépjek félre, Antinak folyamatosan tuszkolnia kellett befelé. És hogy teljes legyen az öröm, lehetetlen, de értelmetlen is lett volna előzni. Mi mást tehettünk volna? Felültünk a vonatra és azzal utaztunk jó néhány percen át.
Csabi folyamatosan tudósított a tempónkról, emlékeim szerint 6:30-6:40 körül lehetett, de ha volt is időcélom, ezt már rég elengedtem.
Mikor a járdán futás kezdett már sok lenni, átvágtunk a mellettünk haladó úton és irány az erdő, vagyis az arborétum. Itt kezdett elmenni a kedvem az egésztől, bár a terepviszonyok egész elfogadhatóak voltak és az út is kiszélesedett, végre tudtunk előzni.
A Lellén bevált kooperáció (Anti előrefut, félretessékeli az előttünk haladókat, , mi pedig kikerüljük őket) itt is remekül működött, de azért kicsit stresszes volt, mikor a földes erdei úton rákapcsoltunk és elhúztunk mellettük.
Ez a tempó már kezdett tetszeni. Kár, hogy a vonatozás, az átlagosnál nehezebb előzgetések a kelleténél jobban leszívták az energiámat.
Látszólag egyenesen haladtunk, de valami kis ív mégiscsak lehetett a kitaposott ösvényen, mert egy balkanyar, aztán egy újabb hosszú egyenes után visszatértünk ugyanarra az útra, amiről az arborétumba lekanyarodtunk.
Visszafelé a túlsó oldali járdán futottunk, a vonatot már rég elhagyva, itt csak 2-3 aprócska átkelőre és az útpadkákra kellett figyelnünk.
A végén még egy kis kanyargás, bár az is lehet, hogy egyenesen haladtunk és máris megvolt az első kör.
5,25 km, 35-40 perc futás, de nekem érzésre többnek tűnt. Nem emlékszem, a kör végén frissítettünk-e, sanszos, hogy igen, aztán mentünk is tovább.
Nem voltam nagyon fáradt, de ahhoz képest, hogy csak egy szigetkörnyi táv volt a lábainkban, különösebben fitt sem. És ezt még háromszor meg kellett ismételni… Mindegy! Menni kell!
A második körről nincs sok emlékem. Gondolom, futottunk, jóval stresszmentesebben mint az elsőben, kissé gépiesen, nem nagyon gondolkodva. Ez a kikapcsolás aztán olyan jól sikerült, hogy az arborétumi úton Anti egyik mondatára hümmögtem valamit, aztán a következő pillanatban arra eszméltem, fogalmam sincs, mit mondott.
Szerintem errefelé, talán éppen ennek hatására kezdett érlelődni a gondolat, az utolsó két kört elengedem, nem purcantom ki teljesen magam. De erről hallgattam, csak a kör vége előtt osztottam meg Csabival a jó hírt.
Nem marasztalt, ennyi is elég volt belőlem, ez számomra is megkönnyítette a kiszállást.
Pár 10 méterrel a kör vége előtt megálltunk, beültem a kocsiba, futótársaim pedig mentek tovább.
Nem tudom, mi lett volna, ha maradok, de ezzel Bea versenyét is elrontottam, aki egyébként illegálba nyomta, mert a helyszíni nevezésről lecsúszott. Nem voltak nagy tervei, egy-két kört tervezett, de aztán Csabiékkal a harmadik körre is elment. A két fiú azonban komolyabb tempóra kapcsolt és mivel egyedül futni már nem volt olyan jó buli, a következő kör végén ő is kiszállt. Így aztán egy környi magányos versenyelemzés után Beával és végigbeszéltük a verseny tanulságait.
Az időeredményünk egyébként nem volt olyan borzasztó, a nem egész két körre a Strava 1:10:37-et mért, szóval két körre kellett volna nevezni, persze ha tudjuk, milyen útviszonyok várnak ránk, akkor stresszmentesen nyomhattuk volna, különösen a második körben. De így sem bánom, bár a kudarc, egy feladott verseny sose jó érzés.
Annak viszont nagyon örülök, hogy a 10,5 km jó részét terepen futhattam, mert bármennyire is egészségesebb erdőben, mezőn futni, nagyon ritka az olyan esemény, ahol be merem vállalni. Az edzésekről nem is beszélve.
Csabi és Anti 2:10:13 alatt hozta a félmaratont, az első két körre jó 10 percet ráverve, de aki tud, az fut.
Anti szerzett nekem egy 10 km-es érmet, bort bezzeg nem hozott, készítettünk egy zárófotót, aztán kocsiba pattantunk és a Gellért térig meg se álltunk.
Aszfalton futás ide, versenyfeladás oda, a szenzációs négyes nem hazudtolta meg magát, szuper programon vehettünk részt. Köszönet mindenkinek, aki tevékenyen vagy passzívan részese volt ennek.
Bábolna, 2023. jún. 17.
