A novemberi “sikeres” évzáró versenyt követően sarokba vágtam a verseny cipőt, aztán rögtön vissza is hoztam, mert ha a téli hónapokra jegeltem is a versenyeket, ahhoz, hogy március 22-én az Öböl Fm-én és áprilisban a Vivicittan, ezekre mérgemben neveztem még novemberben, rajthoz merjek állni, nem ártana télen is futni.
Futottam is szorgalmasan, hol egyedül az ismert pályákon, hol pedig Péterrel a Római-parton vagy a Margit-szigeten, de a 10-12 km-nél hosszabb távok nem akartak jönni, igaz, nem is nagyon erőltettem.
Ízlelgetni kezdtem, hogy a márciusi versenyt lemondom, lefixált futótársam még úgysem volt, de nagyon nehezen szántam rá magam.
Hogy a tervezett márciusi verseny mégiscsak meglegyen, neveztem a NN City Run 11 km-es távjára, de csak azután, hogy Marci személyében egy remek segítőt találtam.
A találkozópont a Döbrentei téri buszmegállóban volt, fent az Erzsébet hídon. Nem kicsit lepődtem meg, talán meg is ijedtem, mikor tőlem pár 10 méterre felfedeztem a híd budai „bejáratának” világos keretét, ez gyengénlátó koromban, 10-11 évesen nagyon tetszett nekem.
Szerencsére Marci a megbeszéltek szerint odaért, eziránt mondjuk kétségem sem volt, így nem kellett megkeresnem a szemközti megállót, amiegyedül nem is ment volna.
Átsétáltunk a Várkert Bazárhoz, leadtuk csomagjainkat és a rajtigMarci barátjával, Péterrel mulattuk az időt.
Nem volt hideg, de az erős szél miatt elkellett a hosszú felső, a rajtközpontban ácsorogva mindenképp. Aztán mikor előbújt a nap, soknak éreztem. Most mi legyen?
Tanácstalanságommal Marcihoz fordultam, akitől megtudtam, ő is hasonló felső ruházatot visel és a futók nagy többsége is hosszúban van.
Kivételesen nem a mezőny elejére álltunk be, ami az első pár száz méteren a villamossíneken „egyensúlyozva” elég kényelmetlen volt, de ahogy lekanyarodtunk a rakpartra, minden jóra fordult.
Jó tempóban haladtunk, de a rajt utáni visszafogottabb futás miatt az első km „csak” 6:23 lett, bár én ennél is „rosszabbra” számítottam.
Frissítést nem terveztünk, de a Margit hídnál futás közben Marci mégis lekapott az asztalról egy darab banánt és miután az útszűkület és a visszafordító miatti tumultusból kijutottunk, a felét a kezembe nyomta.
Hosszú, végeláthatatlan egyenes következett, egészen a Szabadság hídig, sőt kicsit még azon is túl, de ez nem szegte kedvemet, továbbra is jó tempóban haladtunk. De hogy mennyire jó, azt alig akartam elhinni.
Marci km-ről km-re tudósított, hány perc alatt futottuk az ezreseket és ezen a versenyen valamiért nem kértem, hogy ne mondja. És milyen jól tettem! A 6 perc körüli részidők nagyon motiválóak voltak és ha már ilyen jól bírtam, próbáltam ezt tartani.
Tartani? Vagy inkább fokozni? Nem volt szándékos, de az ötödik kilométer már becsúszott 6 perc alá, majd a hatodiktól – a 9. km-t leszámítva – mindegyiket 5:52 alatt „abszolváltuk”. És csak az utolsó 2-3 km-en kezdtem fáradni, de ott már menni kellett! Nehogy már itt rontsuk el ezt a jónak ígérkező időt!
Pedig a neheze csak ekkor jött. Sok versenyen futottam már a rakparton, de hogy melyik híd előtt van emelkedő és melyiknél lejtő, nem tudom. Vagyis egyet már igen.
Északi irányból közeledtünk a Szabadság híd felé, mikor egy „óriási” emelkedő állta utunkat. Nem volt persze hosszú, de nekem nagyon meredeknek tűnt.
Tetszett, nem tetszett, felfutottunk rajta, majd mikor a híd után a visszafordítónál egy szinttel feljebb mentünk, jött a második felvonás.
Nem sok választott el attól, hogy sétáljunk kicsit, de úgy látszik, erre a versenyre sikerült jól felszívni magam.
A Szabadság híd két”dombja”, egyik a budai, másik a pesti hídfőtől már felüdülés volt, legalábbis az előzőekhez képest, de nagyon vártam már, hogy ezeken is túljussunk.
Ha jól emlékszem, a hídon volt a 9 km-es jelzés, innen már „könnyű” dolgunk volt.
Az Erzsébet híd után nem sokal Marci szemei előtt felderengett a célterület, esetleg valami más, de a szívem és az eszem is azt súgta, az a valami, amit lát, csakis az előbbi lehet. Az is volt!
A verseny előtti bejegyzésemben 1:07-1:08, esetleg 1:06-os célidővel kerestem guide-ot és ezt sikerült is tartani. A befutóidőnk 1:06:46 lett, ami azt jelenti, hogy 10 km-en lassan újra meglesz a 60 percen belüli idő!
Nem akartam újabb futópólót, EZÉRT az öko csomagra neveztem, de a célban az érmet a nyakamba akasztották. Pedig ettől is eltekintettem volna. Szerintem vagyunk ezzel így egy páran.
Megkaptuk a befutócsomagot, benne egy gyümölcsös sörrel, amit én gyorsan eltűntettem a gyomromban, de hogy ne menjek üres kézzel haza, Marcitól megkaptam az övét, Köszönet érte és persze a ki tudja hányadik közös versenyért is.
Budapest, 2024. márc. 24.
