Megvan a harmadik Ultrabalatonom, természetesen idén is csapatban!
Az eddigi két versenyemen a LÁSS színeiben indultam, tavaly év végén aztán egy merész lépésre szántam rá magam, elkezdtem csapatot keresni. Meglepetésemre – vagy a korábbi tapasztalatok alapján annyira nem is – hárman is jelentkeztek és én Szandra akkor formálódó csapatát választottam.
Jó ideig interneten tartottuk a kapcsolatot, aztán nem sokkal a „nagy hétvége” előtt az első két ismerkedő futásra is sor került, utóbbi jó kis kihívásként egy utcai, több helyen „járdai” futóversenyen.
A csapat neve BalatonRoUNd lett és 7, vagyis 6+1 főből állt, legalábbis a táv elosztása szempontjából. Szandrának és nekem 42,8 km jutott 5 részletben. Tartottam is tőle a tavalyi alig 30 km után.
11:15-kor rajtoltunk, ezért Szandra, Maya, István és én aznap reggel utaztunk le Pestről. A 30 fok körüli hőség miatt nem számítottam könnyű versenyre, de abban azért reménykedtem, hogy éjszakára, hajnalra is jut nekem legalább egy szakasz.
A 6-7., vagyis a Balatonfüred-Aszófő-Pécsely szakaszon kezdtünk. Ez még javában az északi part, amit tavaly Pécselytől Dörgicséig már volt szerencsém megismerni. Aszófőig az emelkedők komoly nehézséget nem jelentettek, viszont a kerékpárúton egy csomó biciklis kísérő és mivel az út mellett pár centis bokakifordító mélyedés, a kerülgetéseknél ajánlatos volt az óvatosság.
Ha jól emlékszem, Aszófő után jöttek az emelkedők. Itt előbb Szandra dőlt ki, kissé meg is ijesztett, majd rövid pihenő és futás után én javasoltam a sétát. Nem is csoda, hogy az első 6,1 km-t 0:39:06 (6:24 min/km), a második 4,8 km-t pedig 0:36:21 (7:34) alatt futottuk le.
A következő, Salföld-Badacsonyörs közötti 6 km-t már sokkal kellemesebb időben, nem sokkal este 8 után kezdtük. Az első kb. két kilométeren szinte végig lejtő, úgyhogy repültünk! Örültünk is a kevéssel 5 perc alatti tempónak. A szakasz további része már inkább sík volt, de épp csak egy keveset lassultunk. A 6 km 0:31:43 alatt (5:17) lett meg.
Badacsonyörsön egy kisebb vacsora, bár szendviccsel mindannyian jól el voltunk látva, majd egy nagy ugrás egészen Keszthelyig, hogy István, aki egyben sofőr is volt, pihenhessen kicsit. Keszthely után, Balatonberénytől Balatonmáriafürdőig jött volna a következő 8,9 km-ünk, már javában éjszaka, de Szandra megijedt, hogy a keskeny úton a sötétben nem vesz észre valamit és ezt a bokánk bánja. Eleinte nem tetszett, hogy kimarad ez a szakasz, főleg akkor, mikor a legjobb a klíma, de éreztem rajta, hogy tényleg van benne tartás és nem akartam kísérteni az ördögöt. Így aztán jött egy jó hosszú éjszakai vonatozás helyett autózás plusz a várakozás a holtpontokkal. Próbáltam aludni, de elsőre csak a pihenésig jutottam el. Később aztán úgy elaludtam, bár gyanítom 10-15 percnél nem lehetett több, hogy mikor magamhoz tértem és ráeszméltem, hol vagyok és hogy hamarosan futni kell… Finoman szólva nem örültem.
Valahogy csak összeszedtem magam és 6 óra körül nekivágtunk leghosszabb távunknak, Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonboglár. A mozgásom az elejénkissé robotszerű volt, de lassan azért belejöttem. Csak a táv volt riasztó, 4,7+9,1 km. Ki akar ennyit futni? Pedig még este azttervezgettem, hogy a kimaradt szakasz helyett reggel becsatlakozhatnék valaki mellé. De akkor még bohó és könnyelmű voltam. A tempónk nem volt olyan borzalmas, 6:10 körüli idő, így a gyengébb időeredmény érdekében beiktattunk egy-két sétát.:) A 4,7 km-t 29:37 (6:18), a 9,1 km-t pedig 58:35 alatt (6:26) futottuk le.
Balatonföldváron már csak négy szakasz várt ránk – éppen ideje – és a közös befutó. Menet közben már többen lemondtak erről a dicsőségről és az utolsó hosszú futásunkon én is ezt mondtam Szandrának, akinek szintén elege volt már. Végül Eszter vállalta, de kicsit megpihenve már én sem éreztem teljesíthetetlen kihívásnak ezt a 3,2 km-t. Nem is ment olyan rosszul, 19:42 (6:09). A célban aztán közös befutó és… Megvan! Megcsináltuk! 24 órán belül! 23:46:19 alatt. Szép munka volt!
Végül nagy köszönet az egész csapatnak, Szandrának, Eszternek, Vikinek, Mayának, Istvánnak, Zolinak a másfél napi kitartásért és hogy befogadtak a csapatba. És visszafelé még a vonatot is elértük! Bár ehhez egy jó adag szerencse és egy vágányzár is kellett.:)
2016. máj. 28-29.
