Félmaraton a Szigetközben

Szigetköz… Mosoni-Duna…

Hogy a két elnevezés mit takar, mitől Szigetköz a Szigetköz, az általánosságokon túl eddig nem sok értelmeset tudtam volna mondani. De jött egy verseny, utánaolvastam és máris „megokosodtam”.

Néhány évvel ezelőtt kinéztem már a Szigetköz Félmaratont, de a bőség zavarában vagy valami más miatt akkor ez kimaradt. De nem feledkeztem meg róla, csak várólistára került. Egészen az idei évig.

És ha idén végre sor került rá, ideje volt utánanézni, miért is nevezik Szigetköznek Győr-Moson-Sopron megyének ezt a részét. Mit ne mondjak? Sok új információval lettem gazdagabb

Megtudtam például, hogy a magyar-Szlovák határ mentén, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna között egy jó nagy sziget terül el, rajta több, talán 29 településsel. Szóval ha másért nem is, már ezért érdemes volt nevezni.:)

De hogy az ismeretlen tájon ne tévedjek el, nevezés előtt írtam a mosonmagyaróvári Strucc Futóklubnak, ők feltöltötték a honlapra a „hirdetésemet” és ezután már csak arra volt gondom, hogy a jelentkezéseket megköszönjem és az első kivételével mindet visszautasítsam, olyan nagy volt az érdeklődés. Köszönet érte mindenkinek.

A verseny reggelén, vagy inkább hajnalán legszívesebben már visszacsináltam volna az egészet, de várt rám András és különben is… Csak azért, mert puding vagyok, mondjak le egy várhatóan szuper versenyről, az élményről, a találkozásokról? Akkor inkább elviselem az 5:02-es buszraszállást, az 5:40-es vonatindulást, az ébresztőről nem is beszélve.🙂

Mosonmagyaróvárra érve megismerkedtem futótársammal, aki „mellékállásban” többször volt már iramfutó a versenyen, és ezúttal is ezt tette, az én tempómat futotta, amit ekkor még csak sejteni lehetett, az igazság a célban derült ki.

András jó előre felkészített arra, hogy olyan a Szigetköz mint a Lövölde tér. Utóbbiban mindig hideg van, előbbiben szinte mindig fúj a szél. Így volt ez a futóverseny napján is. Nem is volt kedvem levenni a sapkát, ami futás közben is maradt a fejünkön.

A rajt előtt futottunk pár száz métert, 9 óra előtt beálltunk a rajtzónába, annak is a végére, majd pontban 9-kor nekivágtunk a 21,1 km-nek.

A városban a kedvünkért leállították a forgalmat, de a végére azért becsúszott egy baki. A rendőrök az utolsó futókat felterelték a járdára, aminek nem sok értelme volt már, mivel kb. 100 méter után a járda véget ért és jöhettünk vissza az úttestre.

Sajnos már nem emlékszem, hol, de szerintem még Mosonmagyaróváron átfutottunk a keskeny kis Mosoni-Dunán és a táv nagyobbik részét a szigeten teljesítettük.

Őszintén szólva a helyszínekről nem sok emlékem maradt, leginkább a futásra, a lépéseimre figyeltem és beszélgettünk Andrással, de csak módjával, hogy ne ez szívja le az energiámat.

A frissítést a két héttel ezelőttinél komolyabban vettem, több helyen megálltunk és ittunk, egyszer vagy kétszer még valami szilárdat is bekaptam.

Az első kilométereken áldottuk az eszünket, hogy sapkában rajtoltunk, de később jöttek olyan szélmentes, napsütéses szakaszok is, hogy már azon gondolkodtam, leveszem a sapkát és bedugom a felsőm alá, de végül hagytam a fejemen, mert András elmondása szerint még számíthattunk hűvös, szeles részekre.

A szigeten Máriakálnokot és Halászit érintettük, nem rövid ideig, mivel mindkét település hosszú, amolyan egyutcás község, amit utóbbiban sajnáltam igazán, mert ekkor már 15 km felett jártunk és én egyre jobban vártam a célt.

De mielőtt elhagytuk volna Halászit, András felesége és kisfiuk készített rólunk egy fényképet és kaptunk tőlük egy nagy hajrát, hogy az utolsó 4 km-en se legyen baj.

Nem is lett, de a legvégén azért sikerült elkövetnem a világ legésszerűtlenebb cselekedetét.

Ezer méterrel a vége előtt, kissé elfogyva már arra kértem Andrást, sétáljunk kicsit. Meglepetésemre nem tiltakozott, nem adott egy nagy futótársi pofont, hogy kijózanítson, én viszont 150-200 méter séta után beláttam, jobban járok, ha folytatom a futást, egészen a célig.:)

A befutóidőnk 2:20:28 lett, 5 perccel lassabb mint a Vivicittán, de így is elégedett vagyok vele. Biztató, hogy ha nem is olyan simán mint 3-4 évvel ezelőtt, de újra le tudom futni ezt a távot, bármikor.

Felvettük a befutócsomagot, készítettünk pár érmes képet és mentünk is átöltözni, majd hamarosan a vasútállomásra, hogy a következő vonatot elérjem, András pedig mint a szervező csapat egyik tagja bekapcsolódhasson a verseny utáni munkálatokba.

Köszönet az egész napi segítségért, a szuper versenyért, a mostani eszemmel azt gondolom, fogok én még futni a Szigetközben.

Mosonmagyaróvár, 2022. ápr. 10.