Ha minden úgy történik, ahogy előre elterveztem, a következő 6 héten 3 éjszakai futóverseny vár rám, így jónak láttam, ha szoktatni kezdem magam a késő esti, éjszakai futásokhoz, egyelőre csak lightosan, 18 órai indulással.
A fenti kis mese nagyon jól hangzana, ha igaz lenne, de nem emiatt jelentkeztem a Cerbona Fehérvár Futófesztiválra. Sőt, nem is jelentkeztem, mert erre a helyszínen került sor, csak a döntést kellett meghozni és persze futótársat találni.:)
De kezdjük az elején! Júliusra két versenyt néztem ki, a Máré erdei futóversenyt Magyaregregyen és a Holdfény Éjszakai Félmaratont Szegeden. Utóbbira rögtön lett is futótársam, de az egregyi versenyre nem találtam segítőt. Hát jó! Ugyan idén nem volt tervben – a Máré-futással egy nap nehéz is lett volna –, de ha már így alakult, menjünk Fehérvárra! Legalább megúszom a hosszú utazást!:D
Egy gyorsabb, 40 percen belüli 7-est szerettem volna futni, de kísérőm, Erzsi egy sérülésből éppen csak felépülve 6:30 körüli tempót vállalt. Így is jó! Akkor bulifutás lesz, mindenféle teljesítménykényszer nélkül.
Az egyszerűség kedvéért – és mert a Bregyó Sportcentrum elég távol van a pályaudvartól – Anyu is velem tartott. A rajtközpontban nevezés, megismerkedtem Erzsivel és barátnőjével, Edinával, akit a futócsoportból már amúgy is ismertem, kocogtunk pár métert, majd elvegyültünk a tömegben, hátha összeakadunk néhány ismerőssel.
A rajtzónában készítettünk pár fotót, majd 18:15-kor, negyed órás késéssel elindultak a félmaratonisták, félkor pedig mi is.
Ezúttal is a mezőny második feléből rajtoltunk, így az előttünk futók miatt jó ideig mindkettőnk, pontosabban mindhármunk (Edina is velünk futott) türelmére és figyelmére nagy szükség volt. A szélesebb szakaszokon aztán megkezdtük az előzgetéseket. Hát… A tempónk ilyenkor jóval gyorsabb volt a tervezettnél, de szerintem máshol is.
Sokfelé kanyarogtunk, de hogy merre? Pedig ez már a negyedik fehérvári versenyem volt, szóval ideje lenne pár dologra emlékezni, esetleg kívülről fújni az utat! :)
Egy dolog azért megmaradt. A belvárosi macskaköves út, a sétáló turisták és ha az emlékezetem nem csal, két éve a délutáni versenyen Gábor errefelé még egy cukrászdát is említett.
Fura, de élveztem a fékezett habzású tempót, nem türelmetlenkedtem, bár tudat alatt talán mégis, mert kissé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy (még csak) 3 km-nél járunk. De nem mertem háborogni, még magamban sem. :D
Aztán egyszer csak azt hallom Erzsitől: 1,5 km van még hátra. Innen már gyerekjáték!
Kicsit ugyan meglepődtem a nem hivatalos 43-as időnkön (a hivatalos 43:06 lett), de egyáltalán nem bántam, hogy majdnem két perccel jobbak lettünk a tervezettnél.
Férfi kategóriában 112-ből a 83. helyet értem el, korcsoportomban pedig 50-ből a 42. lettem. De ezt csak azért írom, mert szeretem végignézni az eredménylistát és hogy motiváljam azokat, akik azért nem vesznek futócipőt vagy más sportcipőt, mert nagyon lassúnak gondolják magukat és cikinek éreznék, ha egy versenyen vagy a lakóhelyükön szervezett bulifutáson az utolsók között érnének célba.
A Bregyóból kifelé összefutottunk még a félmaraton női győztesével, aki már a futás utáni nyújtást végezte, de a kedvünkért elfutott még a taxihoz, hogy nehogy ott hagyjon minket.
Végül köszönet Erzsinek, hogy futott velem, szuper segítő volt! És hogy az éjszakára hangolás még tökéletesebb legyen, 10-kor értünk haza, teljes sötétségben.
Székesfehérvár, 2018. júl. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése