Nem akartam beszámolót írni, hiszen csak egy egyszerű óévbúcsúztató futás volt, de egy kedves poszt, a sok résztvevő és az annál is több pozitív élmény rábírt arra, hogy írjak néhány bekezdést az eseményről.
az év utolsó napján Timi spinning edzésére voltam hivatalos, de mikor a Maratonman Óévbúcsúztató karitatív futás NN UB módra eseményét megláttam, egyből lecsaptam rá. Az pedig, hogy erre a délelőttre van már programom, teljesen kiment a fejemből. Nem is volt könnyű eldönteni, melyiknél maradjak.
A futás győzött, bár ekkor még nem volt kísérőm és ez az esemény előtti napig így is maradt. Már elkönyveltem, hogy a spinninges csapattal búcsúztatom az évet, mikor jött Ákos kommentje, hogy ő kint lesz és szívesen fut velem.
Tudtam, hogy nem egy osztályban játszunk, Ákos sokkal gyorsabb nálam, de bíztam benne, elviseli az én 6:30 körüli tempómat. Mást mondjuk nem is tehetett volna.😀
A futás 10-kor kezdődött, de nem nekünk. Ekkor a félmaratonisták rajtoltak, akiket egy 2 órás iramfutó vezetett, de nem volt előírva, hogy délre mindenkinek be kell érnie. 11 órakor indultunk mi, a 6 km-es futók pedig 11:20-kor.
Viszonylag gyakran megfordulok a Ligetben. Futottam már ott Magdival, Bernivel és miután felfedeztem, az Ajtósi Dürer sorral majdnem párhuzamosan milyen jó minőségű, széles út van, egyedül is. Nem is jelentett problémát, hogy egészen a „rajtközpontig”elsétáljak.
A nevezés ingyenes volt, de 2000 forinttal támogathattuk a Budapesti Módszertani Szociális Központot és ezzel együtt a futás utáni tombolán is részt vehettünk. Ezenkívül korábbi versenyek pólói közül választhattunk egyet. Én az Ultrabalaton Trail pólójára csaptam le, saját jogon ilyet úgyse nagyon fogok kapni.🙂
Az utóbbi hetek felső futóöltözete nálam egy aláöltöző, egy vékonyabb galléros felső és egy polár. A Ligetbe is ebben mentem, de már útközben látszott, sapkára nem lesz szükség. 5-10 perccel a rajt előtt aztán a polár is ment a földre a kabát és a futózsák mellé.
Pár perccel a meghirdetett rajt előtt felsorakoztunk és pontban 11 órakor nekivágtunk az 5 körös versenynek.
Az Ajtósi-Dózsa sarkától indultunk, úgyhogy a „nehéz”, hegymászós szakasz a kör első felére esett, amit a másik oldalon pihenhettünk ki.
6:20-6:30-as tempóval számoltam és ez majdnem össze is jött, bár a kilométereink inkább 6:30 körüliek voltak. Éreztem, hogy nem lesz könnyű, de nem akartam kiengedni.
Futás közben nem nagyon vagyok beszélgetős, bár volt már példa az ellenkezőjére is, de hogy ne szótlanul fussuk le a 10 km-t, a sors mellénkvarázsolt egy futót.
Még az első körben jártunk, szerintem már a B oldalon, mikor a hátunk mögött megkérdezte egy hang, nem zavar-e minket, ha velünk fut. Így aztán a táv nagy részét hármasban futottuk: Zsuzsi, Ákos és én.
A 3. kör végén frissítettünk és a frissítőasztalnál kivel találkoztunk? Hát Mercivel, akinek – kissé megkésve – épp az előző este írtam, hogy rendbe jött a lábam, futhatunk újra.🙂
Az utolsó két kör már nehezebben ment, ezt a célban Ákos is megerősítette, de a telefonom szerint egész elfogadható lett az időnk: 1:04:37.
Érmet nem kaptunk, ezt nem is bántam, de volt forralt bor, tea, Zsíros kenyér és még ki tudja, mi. Két pohár bort mi is lenyeltünk és a második kortyolgatása közben egy hang megkérdezte: Te nem a bonyhádi gimibe jártál?
Ott végeztem, de elsőre nem gondoltam, hogy a kérdés nekem szól. Biztos egy csomó bonyhádi öregdiák volt még a futók között.😀
Miután nem válaszoltam, még egyszer megkérdezte. Kiderült, hogy ő is Bonyhádon érettségizett, egy évvel utánam. A nevével futós oldalakon már találkoztam, de fogalmam sem volt, ki ő.🙂
Megittuk a második pohár bort is, mi pedig érezni kezdtük, hogy vizes felsőben, sapka nélkül egyre kevésbé jó ácsorogni. Elmentünk a „ruhatárhoz”, felöltözködtünk és miután Ákos megmutatta az utat, amin odasétáltam (lényegében azon álltunk, elbúcsúztunk, én pedig kisétáltam a Thököly útra a buszhoz.
És ami egyáltalán nem fontos, bár előző nap egy posztban éppen azon „keseregtem”, hogy még egy 10-es kell ahhoz, hogy decemberben meglegyen a 100 km, ez az év utolsó napján összejött. Köszönet érte Ákosnak és Zsuzsinak.
Budapest, 2022. dec. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése