9 km-ről nem szoktam beszámolót írni (bezzeg 10-ről igen), csicska kis táv, bár az ilyen kijelentésekkel óvatosan kell bánni, mert minden megtett kilométernek lelke van és ha tiszteletlenül beszélünk róluk, a legváratlanabb pillanatban állnak bosszút érte, teljes joggal.
A Garmin WTF Börzsöny aszfalt- és terepversenyét 2021-ben rendezték volna meg először, de a járvány okozta szervezési nehézségek miattezt lefújták, én pedig átváltottam a nevezésem egy másik runawayes eseményre.
A tavalyi év kimaradt, idén viszont nem volt menekvés, köszönhetően a jól sikerült januári Garmin WTF Coldnak.
Szegény futócipőink! Szegény zoknijaink! Borzasztó állapotban voltak a verseny után, De ez csak víz volt, ha nem is a legtisztább fajtából. Megszáradtak és majdnem olyan szépek lettek mint új korukban.
Április utolsó napján hóra, latyakra már nem nagyon számíthattunk, még úgy se, hogy a Börzsönyben most is vannak igazi, télnek látszó telek. Irigykedem is, mikor a havas túrákról írt beszámolókat olvasom.
Aszfalton 5 és 10 km-re lehetett nevezni, mi utóbbit választottuk, ami hivatalosan 9,3 km és ehhez 200 méter szint is tartozik, az összes az első felében, merthogy minden ilyen versenyen ugyanaz az út oda- és visszafelé is.
Nagyon hamar lett futótársam, így aztán bőven volt időnk Péterrel összeszokni, előbb a házunk környéki járdákon, futókörön, aztán 2-3 alkalommal a Római-parton is.
Nem indultunk korán, a versenyünk 10:30-kor rajtolt és volt két útitársunk is. Hajrá telekocsi!
Két aszfaltos, négy terepverseny, 500-nál több nevező és a kísérőik. Röviden és tömören: jól felbolygattuk a pest megyei kis település, Szokolya életét.
Felsorakoztunk a rajtkapu előtt, elengedtük a rövidebb tereptáv indulóit, majd néhány percel később, hogy a lekanyarodásukig ne érjük őket utol, mi is nekikezdtünk.
A mezőny második feléből indultunk és hogy az előttünk futók sarkát, cipőjét megkíméljük, az első 200-300 méteren próbáltuk visszafogni magunkat, csak mikor ritkulni kezdett a tömeg, akkor kezdtük meg a kerülgetést, de akkor sem rohantunk.
Nem erősségem a szintes futás, különösen felfelé, ezért itt is komoly felkészítést tartottam magamnak a verseny előtt. A jó példa már megvolt, csak a 2021-es WTF Budát kellett felidéznem és máris elfelejtettem, hogy a meredek emelkedőn sétálni szeretnék.
Az első ezer méter hamar meglett, a második is, mi pedig még mindig futottunk.
A rajt előtt Mátétól megtudtam, 3 km után lesz egy meredek emelkedő, de a verseny első fele nem lesz nagyon durva. A másodikról nem is beszélve.😀 Hogy így volt-e, nem tudom, de annyi biztos, az első 2000 méter egész könnyen meglett.
Az aszfalton futóknak nem volt frissítés, viszont a kulacs, egy fél literes üveg kötelező kellék volt és érdemes volt folyadékot is tölteni bele, mert azt csak egy másik futó megpumpolásával szerezhettünk vagy a közeli patakból. Mi viszont nem terveztünk frissítést.
A fordítóhoz érve mégis beiktattam egy alibi ivást, csak hogy szusszanhassak egyet, amit ügyesen meghosszabbítottam azzal, hogy fél kézzel sehogy se sikerült visszatennem a zsákba az üveget. Jó páran vissza is előztek.☹️
A tempónk felfelé 7 és 8 perc között ingadozott, de visszafelé ez nagyot változott. Mehettünk volna talán bátrabban is, de én megelégedtem azzal, hogy bementünk 7 perc alá, nem is kevéssel. Az utolsó km-ek egyike 6:09-es lett.
De hiába a gyorsabb tempó, az összes futót, aki a fordítónál megelőzött, nem sikerült visszaelőzni.🙂 Lefelé természetesen könnyebb futni, de az utolsó 1-2 km-en mégis éreztem valami fáradtságszerűséget a lábamban és a lejtős úton ez óvatosságra intett.
200-300 méterrel a cél előtt kiegyenesedtünk, és mikor a versenyközpont hangjait is meghallottuk, gondoltam egyet, elengedtem a futómadzagot és olyan sprintet vágtam le, hogy a célig két másodperces előnyt gyűjtöttem össze Péterrel szemben.
Szép történet, csak épp nem igaz. A valóságban egymás mellett, a futómadzagot fogva futottunk át a befutókapu alatt, de a két másodperces különbség így is megvolt.🙂
Ha jól emlékszem, a rajt előtt azt mondtam, 1:15:00-en belüli befutóidőt szeretnék, de nagyon alulbecsültem magam: 1:05:49-es idővel futottuk le a 9,3 km-t, amivel 75 versenyzőből a 49-50. helyezést értük el. Örültem is, de nagyon. És annyira nem is fáradtam el.
Kaptunk egy kürtőskalácsot, egy energiaitalt, ezt rögtön meg is ittuk, aztán megkerestük két útitársunkat, de ők még maradni akartak, mi viszont indultunk haza.
Optimizmus ide, elhatározás oda, a hosszú hegymenet miatt volt bennem némi tartás, de mint a City Runon, fejben nagyon rendben voltam és ez kisegített minden nehézségen, már ha ezen a versenyen voltak ilyenek. Köszönöm Péter, hogy végigkísértél.
Szokolya, 2023. ápr. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése