A verseny előtti posztomban még 6 perc körüli tempóra kerestem futótársat, elvégre tavaly Marcival 1:06:46 alatt futottuk le a 11 km-t és ennyit talán idén is tudok, de a rajt előtti taktikai értekezleten már nem voltam ennyire optimista.
Ebben az évben eddig csak egy 10 km-es Zúzmarám volt, a következő az áprilisi Vivicittá lett volna, de csak nem bírtam a fenekemen ülni és 3 órával az online nevezés zárása előtt tettem még egy próbát, másodszorra hátha lesz jelentkező.
Nem igazán hittem a sikerben, titkon azt reméltem, hogy nyugis vasárnapom lesz,😀 de Berni nem így akarta. Jelentkezett, ha nincs még kísérőm, Ő szívesen…, szóval ki tudja, hányadszorra, újra vele álltam rajthoz.
Futottunk már ezen a versenyen 2023-ban egy emlékezetes félmaratont, több perccel a mezőny után rajtolva, mert Berni a rövidebb távon kísért egy nem látássérült futót és a rajt előtti csődületben csak azután találtuk meg egymást, mikor a tér kiürült, akkor se könnyen.😀
Az idei találkozópont az Erzsébet híd budai hídfőjénél volt, onnan sétáltunk a versenyközponthoz, leadtuk a hátizsákot és üldögéltünk kicsit a Bazárban, mert kinti ácsorgásra kevésnek éreztük a pólót, futásra viszont soknak a hosszút.
A rajtidőponthoz közeledve kibattyogtunk, Pár 10 méterrel a 6 perces iramfutó mögött, elfoglaltuk helyünket a villamossínek között és 10 órakor elrajtoltunk.
Azt gondoltam, az első pár száz méteren az előttünk futó sokaság nagyon le fog lassítani, de lényegében a rajtvonaltól a magunk tempóját futhattuk, csak egy-két alkalommal ragadtunk be a nálunk lassabb futók mögé, de őket is hamar ki tudtuk kerülni.
Az igazi „felszabadulás” pár száz méter után, az alsó rakparton érkezett el. A futók többsége a jobboldali sávban futott, de szembeforgalom hiányában egy ideig nyugodtan használhattuk a baloldali sávot is.
Meglepetésemre a futás a rakparton is könnyedén ment, szinte repültünk. De meddig? 11 km-en át nem tarthat ez a szuper forma. Vagy igen?
A Margit hídnál a másik, már „lefelé” vezető sávból átkiáltott valaki: érjetek utol! Ha nekünk szólt, alighanem a 6 perces iramfutó, Klau lehetett, akinek a bejegyzésemre írt kommentjéből tudtam meg, ő fogja diktálni a tempót a 6 perceseknek.
Közvetlenül a Margit híd után jött a fordító, innen hosszan csordogáltunk dél felé, egészen a Szabadság hídig, kicsit azon is túl.
A tempónk továbbra is várakozáson felüli volt, de a Margit híd után, vagy már előtte sem? ment olyan könnyedén mint az első 1,5-2 km-en.
A verseny előtt nem beszéltük meg, de Berni nem mondta kilométerenként, hol járunk és ezt nem is bántam. Azt, hogy hol vagyunk, úgyis tudtam és a déli illetve Szabadság hídi visszafordítóig, a hídon idén is átfutottunk, úgysem láttam értelmét. De errefelé már nagyon vártam, hogy minél előbb célba érjünk.
Az utolsó 2-3 km-re minden erőmet, már ami még megmaradt, össze kellett szednem, hogy ne lassítsunk, pláne ne sétáljunk, ne rontsuk el ezt a várhatóan nagyon jó időeredményt.
Fejben továbbra is rendben ment minden, de a testemnek mégsem tetszett valami.
A cél felé haladva az Erzsébet, vagy már a Szabadság híd után azt vettem észre, kicsit mintha balra kezdenék dőlni. Nem szédültem, a futás is rendben ment, szerintem inkább a jobb csípőm kezdett engedetlenkedni. De bármi is okozta, elég furcsa volt így futni.
Csakhogy az Erzsébet híd után odáig fajult a dolog, hogy a villamossínen, amin az elején is futottunk, kénytelenek voltunk megállni.
Gyalogoltunk pár métert, aztán mikor nagyjából sikerült stabilizálni magam, Berni ösztönzésére futásra váltottunk és így értünk célba.
Hogy az arcom milyen volt, tükör hiányában nem láttam, de az ingyen letölthető befutófotónk nem található az NN Biztosító oldalán. Ennyire rosszul néztem volna ki, hogy feltölteni se merték? Ezt nem hinném.
Szerencsére az időeredményünkönnem sokat rontott ez a kis intermezzo, 1:05:07-es szuper idővel értünk célba.
Újkori futótörténelmemben ilyen jó 10-est (tudom, ez 11 volt) nem futottam. Ez már biztos 60 percen belüli 10 KM-T jelent. Aztán hogy lesz-e újra 55-56 perces is, majd meglátjuk.
Kaptunk egy érmet a nyakunkba, egy gyümölcsös sört, vagyis kettőt, mert Berni a sajátját felajánlotta a versenyen célba érő alkoholista vak futók számára, bár lehet, hogy alkoholmentes volt.😀
Ezután már csak a búcsú pillanatai voltak hátra, de ez elég hosszúra sikeredett. Mivel a villamos továbbra sem közlekedett, Berni visszakísért az Erzsébet hídhoz, megkerestük a 8-as busz nem igazán szemközti megállóját és hazabuszoztam.
Ahhoz képest, hogy milyen tempót futottunk, aznap délután szinte semmi fáradtságot, izomlázat nem éreztem, de hogy mégse legyen hiányérzetem, hétfőn, keddena combom elején bizonyos mozdulatoknál jelentkezett némi kis fájdalom. Köszönet érte, és minden másért is, jó kis verseny volt.
Budapest, 2025. márc. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése