Budakalászi 10-es

Eddigi zúzmarás mérlegem 2,5 félmaraton (a 2022-es versenyből türelmetlenség és az elképzeltnél lassabb tempó miatt 8 km-nél kiszálltam), 2019-ben egy 10-es, mindegyik a Hungexpóból rajtolva. 2024-től a verseny átköltözött Budakalászra és egyelőre maradt is ott.

A siófoki félmaraton kényszerű kihagyása után nem akartam, hogy a január is verseny nélkül teljen el, de ahhoz, hogy nevezni tudjak, meg kellett még küzdenem a kényelemmel, mert az nagy Úr ám!

Az egyszerűség kedvéért és hogy rövidebb ideig kelljen fagyoskodni, 10 km-re neveztem, a kísérők sanyarú sorsát pedig Pisti vállalta, nem először, 2018-ban futottunk már a Night Runon egy félmaratont, pontosabban én 14 km-t, de csak azért annyit, hogy egyedül, bensőséges körülmények között búcsúztathassa el a körmét.😀

Mehettem volna BKV-val, de mivel a buszmegállótól 7 percet kellett volna sétálnom, azt pedig nagyon nem szeretek, a facebookon kerestem útitársat, a rajtlistán úgyis volt néhány ismerős név. Köszönet Berninek, hogy kisegített.

Az Auchanban felvettük Berni rajtszámát, az enyém már Pistinél volt, ünnepélyes keretek között átadott futótársamnak, aki már túl volt egy félmaratonon és a rajtig a sportcsarnokban vele mulattam az időt.

Mivel a verseny útvonala végig egy kerékpárúton vitt, a szervezők számomra új, de teljesen logikus rajtoltatást vezettek be. A rajtnál egy szűkítőt állítottak fel és azon egyesével engedték át a futókat.

Csak arra vagyok kíváncsi, egy sok ezres versenyen hogy lehet ezt kivitelezni, mert Péter Attila szavaiból én azt szűrtem le, remélem, nem félreértve, amit mondott, hogy ezentúl minden BSI-s versenyen így fogunk rajtolni.

Lassan, de biztosan a korábbi „gyorsaságom” is kezd visszatérni, bár 60 percen belüli 10 km-t még nem mértem, de csak néhány 10 másodperc választott el tőle.

Ezt a javulást jó lett volna egy versenyen is látni, de mikor a kiírásban megláttam, a Megyeri hídnál két lépcső „keresztezi” az utunkat, a jó időeredményről rögtön le is mondhattam.

Pár perccel a rajt előtt kimentünk a csarnokból, beálltunk a 2-es szektor végére és mikor ránk került a sor, elindultunk.

A kerékpárút, amin futottunk, olyan se keskeny, se széles nem volt. Ketten simán elfértünk rajta, de nekem eléggé összeolvadt a mellette lévő földdel, ami kissé visszafogta afutásom.

Ennek ellenére sem voltunk lassúak, bár a körforgalmak kanyargása, egy szerpentines felüljáró, amin a 11-es? utat kereszteztük, többször lassításra kényszerített.

A verseny előtti útvonalismertetőben azt mondták, hogy a Megyeri hídi át- és „visszakelés” után visszatérünk a versenyközponthoz, de ekkor még féltávnál sem leszünk. Ehhez képest épp csak elhagytuk a 2-es kilométerjelzőt, mikor a Megyeri híd előtti emelkedő megkezdődött. A híd pedig majdnem 2 km hosszú és visszafelé sem lehet sokkal kevesebb. Hogy leszünk így az 5. km- előtt a versenyközpontnál?😀

A híd járdája illetve kerékpárútja nem tűnt tisztának, végig valami sercegést éreztem a talpam alatt. Talán a leszórt só vagy más síkosságmentesítő anyag?

Fagyos, „havas” résszel csak egyszer találkoztunk, talán épp a híd előtti emelkedős szakaszon, néhány méteren át, de ott is csak nyomokban volt hó.

A hídon közlekedő autósok jó kis mozit kaptak ezen a vasárnapon. A legszerencsésebbek úgy hajthattak végig az átkelőn, hogy a járda/kerékpárút mindkét oldala tele van futókkal. Aztán hogy mit gondoltak rólunk…?

A pesti oldalra érve „lehajtottunk” a kanyargós rámpán, átfutottunk a híd alatt és jött az első lépcső.

Tudom, hogy a hosszú lépcsőknél hasznos, talán előírás is, hogy a lépcsősorokat időnként pihenők szakítsák meg, de most jobban örültem volna, ha egyben van az összes, mert a korlátot fogva kettesével lépkedve hamarabb felérhettünk volna, de valahogy azért így is feljutottunk.

A túloldali lépcső ennél is lassabban ment. Nem tudom, az első is ilyen volt-e, de a lefelé vezetőt 180 fokos kanyarokkal szakították meg, mint az emeletes házakban. Ráadásul a kommunikációnk se volt tökéletes, mert Pisti a lépcső jobb oldalára akart vezetni, én viszont a belső oldalon szerettem volna menni.🙂 Persze ezt előre nem osztottam meg vele.

Átérve a hídon egy ideig még nem mertem megkérdezni, hogy a távot tekintve hol tartunk, de nagyon meglepődtem volna, ha nem vagyunk még túl az 5. km-en.

Nem is kellett csalódnom. Pár száz méter után, mikor végre rászántam magam, már 7 km-nél jártunk, talán azon is túl.

Egy 10 km-es verseny teljesítése nem jelent komoly nehézséget, de pszichésen azért meg szokott viselni,🙂 ha a verseny során meglátogatjuk a rajtzónát, aztán újabb hosszú vándorútra indulunk. Szerencsére ez a veszély itt nem fenyegetett.

A hidat elhagyva próbáltam gyorsítani, még ha a korábban elvesztegetett perceket nem is hozhattam vissza, és ez 1:06:37-es időeredményre lett elég.

Az utóbbi hetekben volt már1:01:00-en belüli időm és egy „kényelmesebb” pályán meglehetett volna az 59-cel kezdődő befutóidő is, de ez egy későbbi versenyre illetve a hétköznapi futásokra marad.

Megkaptuk az érmet és a meglepően gazdag befutócsomagot, aztán mentünk is a sportcsarnokba, hogy csatlakozzunk Pisti útitársaihoz, akik mindketten félmaratont futottak. Megszabadítottuk magunkat a vizes ruhától és készítettünk egy közös képet, de csak azután, hogy a zsákomban megtaláltam az érmemet, mert az már ott lapult.

Köszönet Pistinek a közös futásért és hogy hazaszállított, szuper vasárnapi program volt.

Budakalász, 2025. jan. 19.