Jótékonyság és nyúlfutás

Az elmúlt évet futással zártam, a 2019-es évet futással kezdtem. Ez még nem is lenne olyan nagy szám, az viszont annál inkább, hogy hogyan találtam futótársat a két eseményre.

November közepe, Gábor épp a szigetre tart. A Blahán felszáll a villamosra, de alig indul el a jármű, kiderül, hogy az Oktogonnál le kell szállni és a Körúton semmilyen járművel nem lehet továbbutazni. Agyalni kezd, hogyan kerülhetné ki az ominózus útszakaszt. A 76-os troli tűnik a legjobb megoldásnak.

Leszállás előtt megkérdezi tőle egy nő, segíthet-e és hogy merre megy tovább. Mikor megtudja, hogy az Izabella úton szeretné kikerülni a lezárt szakaszt, közli, elkíséri, ő is arra tart. Útközben beszélgetnek. Kiderül, hogy a segítőkész nő, az egyszerűség kedvéért nevezzük Mercedesnek, mivel úgy is hívják, szintén fut. Micsoda véletlen! Búcsúzáskor bemutatkoznak és megbeszélik, neten felveszik a kapcsolatot és összeszerveznek egy (vagy több?) közös futást.

Telnek, múlnak a hetek, eljön a karácsony, majd a két ünnep között – Merci barátjával kiegészülve – futnak egy ismerkedő szigetkört, hogy az év utolsó napján nyugodt szívvel állhassanak rajthoz a VI. Érdi Jótékonysági Futáson.



Közösen utaznak Érdre: Merci, Feri és Gábor. A 4,3 km-es távon indulnak, mégiscsak az év utolsó napja van, maradjon erő estére is.

Több száz induló, így az elején ezúttal is beszorulnak a tömeg mögé, de ez nem tart sokáig és utána már a saját tempójukban haladhatnak.

Széles, jól futható utcák, de hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, az egyiken egy 200-300 méteres emelkedővel kell megküzdeniük, minek jutalmaként egy másik utcán ugyanennyit gurulhatnak lefelé. Itt egy (vagy több) ponton elérik az 5:28-as tempót is, de mint tudjuk: Lefelé még…



Feri végig ott sertepertél Merci és Gábor körül, mint jó úttörő, segít, ha kell, de Gáborral egy métert sem futhat, bármennyire is könyörög.:) Hogy ez miért nem jöhetett létre, fedje örök homály.

3 km. 4 km. Mindjárt vége is lesz? Hiszen hőseink csak most kezdenek bemelegedni. De nincs mit tenni, közelednek a célkapuhoz (ja, az nincs is) és nagy üdvrivalgás közepette (ja, az se) véget vetnek a zenének, na meg a futásnak.:)

Nem mintha számítana, de a történeti hűség kedvéért csak elmondjuk, hogy barátaink – Merci órája szerint – 4,44 km-t futottak 28:38 alatt.

A sportcsarnokban – amennyire csak lehet – megszabadulnak vizes ruháiktól, esznek, isznak, ismerősökkel beszélgetnek, majd elégedett mosollyal az arcukon visszautaznak a fővárosba. Bár hogy másik két társának arcán valóban megvolt-e a mosoly, legkevésbé jól látó barátunk nem tudhatta, de a beszélgetésükből, reakcióikból ezt szűrte le. Annyit elmondhatunk talán, hogy ő nagyon jól érezte magát. De ez titok!



És ezzel még nincs vége. Az esti tollasbál után Gáborra vár még egy újévi bulifutás. Történt ugyanis, hogy valamikor novemberben vagy decemberben belebotlott egy jópofának tűnő eseménybe, a 9. Rabbit Runba. Tetszett neki, el is tervezte, hogy megy, de aztán elfeledkezett róla. Egészen karácsonyig, mikor futás közben megtudta Marcitól, hogy ő már volt és hogy idén is készül. Nosza, Gábornak sem kellett több, mivel Marci vállalta, hogy fut vele. Egy aprócska kérdőjel maradt még, de erre Szilveszterkor, késő este derül csak fény.

Sebaj! Gábor biztosra veszi a dolgot, bár 31-én este azért izgatottan várja Marci üzenetét. Fél 12 után meg is érkezik, de nem az, amire vágyott.:( Most mi legyen? „Remek” ötlete támad.:) Ír két futócsoportba, hogy másnap reggelre futótársat keres. Éjfél előtt pár perccel... Normális? És láss csodát! Hamarosan válaszol is rá egy ismeretlen, Nelli.:) Megbeszélik, másnap mikor, hol, miért, és már jöhet is az alvás. De nagyon nem sieti el.:(

Reggel a megbeszéltek szerint mindketten a Suhanj Fitnessben vannak, átöltözés után a Tátra utcában futnak 200-300 métert, egy csapatfotó, aztán irány a Gellért-hegy!



Először kifutnak a szigetre és tesznek egy kört a belső úton, majd kifelé menet a Margit híd előtt a sorompónál újabb fotó.



Ezután a budai oldalon folytatják a villamos melletti kerékpárúton+járdán, egészen az Erzsébet hídig. Komoly nehézséget még ez sem jelent, mivel mindannyian frissek és üdék és az út is jól futható.

A hídnál kétfelé oszlik a csapat. Van, aki a Hegyalja út (és társai) meredek emelkedőjét választja, mások viszont – Nelli és Gábor is – a lépcsőt. Eleinte próbálnak még futni a lépcsősorok közti pihenőkön, de néhol olyan rossz minőségű a járda, hogy maradnak inkább a sétánál. Fent egy csapatfotó, aztán egy fénykép a két futóról, ami nem is sikerül, viszont míg itt ügyeskednek, a többieket elvesztik.



Mivel fogalmuk sincs, merre mentek le, így Nelli és Gábor a budai meredek kis utcákon – többnyire az úttesten futva – leereszkedik a Duna-partra, majd a Szabadság hídtól visszafut a Margit hídig, amit Gábor egyre nehezebb mutatványnak érez, de az átkelőket leszámítva végig futva teszik meg ezt a szakaszt egész elfogadható, 6:10 körüli tempóval.

És hol máshol történik egy baki, ha nem ott, ahol Gábor már 100000-szer átkelt: a Margit-sziget bejáratánál a zebrán. Kitűnő látási viszonyok, az út szabad, így futva kelnek át. De fellépésnél Gábor nem emeli meg eléggé a lábát, megbotlik és zutty! Szerencsére nem történik nagy baj, feltápászkodik és pár másodperc múlva futnak is tovább.

A Pozsonyi És a Hollán Ernő útnál már óvatosabbak és máris a Tátra utcánál járnak. Ismét csak az úttesten elfutnak a Suhanj Fitness bejáratáig és vége!Megvan! Ráadásul hosszabb úton mint a többiek. Az előző napi 4,44 km után ezúttal 17,77 km-t mér Gábor telefonja és bár hősünk nem hisz a számmisztikában, azért ez nem hangzik rosszul.

Bent megisszák a jól megérdemelt puncsot, aztán hamarosan elbúcsúznak egymástól.

Minden jel szerint a közös futással egyiküket sem érte visszafordíthatatlan trauma. Gábort biztos nem, de úgy érzi, futótársát sem. Köszönet neki mindenért, mint ahogy előző napi kísérőjének is.:) És persze a szervezőknek, mindkettő szuper esemény volt!