Ma sikerült Hettit lefárasztanom, de főleg magamat. Az 1. Zúzmara Futófesztivál félmaratoni távján indultunk. Hát… Eléggé kipurcantott.
Eredetileg Ildikó lett volna a segítőm, de sérülés miatt sajnos le kellett mondania a versenyt. Hetti ugrott be helyette. Vicces volt, már amennyire ez a jelző illik ide, hogy mikor Ildikó nem kifejezetten vidám bejegyzését olvastam, már Hetti kommentje is ott volt.
Az utazás ezúttal sem jelentett komoly nehézséget. Csupán az Örs vezér térig kellett eljutnom, onnan a Hungexpóig és utána hazáig tömegközlekedési eszközt max. a kocsiból láttam. Köszönet érte.
A rajtközpontban a szokásos procedúra, aztán délben rajt!
Még a hét elején vasárnapra nagyon hideg, -10 fok körüli időt jósoltak és havat. Nem baj! Ha nem lesz erős szél és ötször nem olvad meg és utána nem fagy meg újra, akkor havon is egész jól lehet futni.
Ehhez képest délelőtt talán -2 fok, napsütés és minimális hó. Na meg a járdán jég.:( A kocsitól a csarnokig csak kétszer sikerült megcsúsznom, úgyhogy kissé be voltam…
Három 7 km-es kört kellett futnunk a Hungexpo csarnokából indulva. Kint aztán a Kincsem Park területén kanyarogtunk, de hát hol is futhatna ez a sok "ló" mint a lovin? Volt itt aszfalt és földes-füves út is, bár füvet sokat nem láttunk, inkább letaposott havat.
A verseny első felében a csapat jó része egy bolyban maradt, így az elől futók segíthették a mögöttük haladókat, általában minket, hogy merre jeges az út.
Annyira nem tűnt fel, de az első kilométereken egész jó tempót, 6 perc alatti ezreket futottunk és a havas, földes úton is jól ment a futás.
Azt hiszem, a második kör elején Hetti megjegyezte, hogy fáradok. Na jól nézünk ki, hogy már a verseny egyharmadánál… Szomorú, hogy igaza volt, én is éreztem. A nehezebb körülményekkel magyaráztam, elvégre elegánsabban hangzik, ha a lassulást a pudingságom helyett a külső tényezőkre fogjuk.
Annyira nem is élveztem ezt a kört. Több mint két perccel rosszabb lett mint az első, de ez zavart a legkevésbé. El is ábrándoztam azon, hogy a kör végén kiszállhatnék és ott várhatnám meg Hettit és a többieket. Ezt a gondolatomat csak a verseny után osztottam meg vele, de ő "megnyugtatott", hogy úgysem engedte volna.
Szerencsére a második és harmadik körben kevesebb lefagyott rész volt, nekem legalábbis így tűnt. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak hozzászoktunk.
Lassabban mint ahogy szerettem volna, de csak véget ért a harmadik kör is. Fáradt voltam, de azért most is célbaugrással fejeztük be a 21,1 km-t, ugyanúgy mint december elején a MikuLÁSS Futáson. Az időeredményünk 2:15:58 lett. Ahhoz képest egész jó, hogy mikor érkezéskor szembesültünk a jégfoltokkal, még a 2:30-as idővel is kiegyeztünk volna.
Köszönet a szervezőknek, hogy ilyen klassz versennyel kezdhettük az évet és Hettinek, Kristófnak a futásért és minden másért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése