Tudom, Siófokból is megárthat a sok, de ma dobta ki az Fb ezt a 2017-es versenyt és ahogy felidéztem az akkori történéseket, nem tudtam nem megosztani a blogoldalon is.:)
A tavaly novemberi siófoki verseny egy elfelejtett emlékeztető mail és a makacsságom miatt sajnos kimaradt, de idén mindenképp rajthoz szerettem volna állni.
Egy ismeretlen csoporttag, Csaba jelentkezett kísérőnek. Két héttel a verseny előtt – esti vagy inkább délutáni sötétségben – megvolt az ismerkedő szigetkör, Siófokon ennek négyszerese várt ránk.
Mivel Csaba a családjával az egész hétvégét a Balaton-parton töltötte, a lejutásról nekem kellett gondoskodni. Lélekben már kezdtem felkészülni arra, hogy ezúttal vonatoznom kell, de pár nappal a verseny előtt Laci megmentett! Bónuszként 3 útitársammal háztól házig fuvarban részesültünk, ahogy ezt Lacitól már megszokhattuk. Köszönet érte!
Az autópályán jó nagy köd, bele is szaladtunk egy balesetbe. A feltorlódott kocsisort látva kezdett kétségessé válni, hogy időben odaérünk-e. Szerencsénkre egy pihenőt érintve ki tudtuk kerülni a felborult autót. Mégsem késsük le a rajtot?
Odaérve a szokásos parkolókeresés, a rajtközpont közelében persze most is reménytelen volt autóval megállni. Ekkor követtem el egy jó nagy butaságot. A kocsiból nem vittem semmit, csak magamat futófelszerelésben. Nem volt nagyon hideg, de a nyitott, enyhén szeles helyeken azért fáztam. És a rajtig még majd egy óra! Be is mentünk a szállodába kicsit melegedni. Itt csatlakoztam Csabához, pontosabban ekkor még Csabáékhoz.
Fél 1 előtt beálltunk a 4-es szektorba, de itt majdnem véget is ért a versenyem. Egy rendező kiszúrta, hogy Csabának a 2-es szektorban kellene állnia és már küldte is oda, de sikerült meggyőzni, hogy mindenki jobban jár, különösen én, ha egy helyről indulunk.:D
Az első kilométereken széles utcákon vezetett az út, így a tömeg elég hamar ritkulni kezdett, kis ügyeskedéssel még előzgetni is tudtunk, de erre csak ritkán került sor.
Úgy terveztem, hogy az első körben nem sietünk, aztán ha lesz még erőnk, pontosabban erőm, a másodikat, vagy annak egyes részeit majd megnyomjuk. De nem így történt.
4-5 km-nél megvolt az első frissítés és a második körben is csak egyszer álltunk meg, éppen ugyanott. Ezután jött a pálya nehezebb, monoton része. Nagyjából 7 km-nél a jól ismert gidres-gödrös földes-füves szakasz, ami pár száz méteren át jól belassított és még jobban igénybe vette a figyelmünket. Csaba próbált úgy navigálni, hogy én fussak az egyenletesebb részeken, de ilyen terepen képtelenség mindenre figyelni. Miután szerencsésen túljutottunk ezen, jött egy nagyon hosszú – szerintem 1 km is lehetett – betonút, mellettünk a csobogó vízzel. Gondolom, két éve a viharos szélben itt áztatták a lábainkat – vagy épp ahol ért – a kicsapó hullámok. A hosszú vízparti twistparty után még pár kanyar és máris a rajtközponthoz értünk. A részidőnk, amit akkor természetesen nem tudtunk, 1:05:57 lett. Jöhet a második felvonás!
Emlékeim szerint ekkor még nem voltam különösebben fáradt, de érdekes módon a tervezett gyorsítás lekerült a napirendről. Egy-egy tisztább szakaszon ugyan eszembe jutott, hogy pár száz méter erejéig megnyomhatnánk, de a gondolatot nem követte tett.:) Ebben a körben figyeltem fel arra, hogy nagyon hallgataggá váltam. Csak nem fáradni tetszik?
Ki tudja, miért, de nagyon vártam a partmenti földes utat. Ha odáig eljutunk, talán már csak 3-4 km van hátra. Másodszor is ép bokával átdöcögtünk rajta, majd jött a végeláthatatlan betoncsík. Ez már a hátam közepére sem hiányzott. Pedig olyan jól futható, végig egyenletes út! A végén – legalábbis nekünk az volt – a „felhajtó”, pár kanyar után a rajt-, pontosabban célközpont jól ismert hangjai és megvan! 2:16:17 alatt.
Ebben a körben bő 4 perccel lassabbak voltunk az elsőnél, de erre számítottam is: 1:10:20 lett a második 10,5 km. Megkaptuk az érmet és a befutócsomagot, Csaba felesége, Csilla készített még egy fényképet, majd hamarosan elbúcsúztunk tőlük.
A vicc kedvéért Laci az autóig jól megsétáltatott minket egy olyan utcán, ahol hárman sehogy sem fértünk el egymás mellett, így erősen kellett sasolnom, hogy a többiek mögött haladjak, ne itt forduljon ki a bokám.
Végül köszönet Csabának, hogy futott velem, Csillának a fotókért, Lacinak a gyors és kényelmes utazásért és nagy-nagy gratula Nellinek, Andinak az 1:55-en belüli időhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése