Miután a sárvári félmaratont logisztikai nehézségek miatt el kellett engednem, hosszú idő után újra a Futónaptár segítségét „kértem”, hogy a kimaradt verseny helyett egy másikat keressek. Nem mintha krónikus versenyhiányban szenvednék, de szükségét éreztem, hogy novemberben – a siófoki félmaraton mellé –beszervezzek még egyfutást.
Találtam is egy jó kis programot, a Iustitia SE Fuss egy napot! 6 órás versenyét. A rendezvényt minden évszakban megrendezik és aki mind a négyen indul, pontosan 24 órát, vagyis egy napot fog futni.
Jártam már 6 órás futáson, mindhárom Baján, a Petőfi-szigeten volt, de csak 25-30 km közötti távokat teljesítettem, és mivel Kecskeméten sem akartam 6 órán át körözni, nem is bírtam volna, ezért a két órás versenyt választottam. Viszont azt végigfutom!
Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy Pestről sikerül kísérőt találnom, ezért az egyszerűség? kedvéért a szervezőkhöz fordultam, hogy „futótárskereső hirdetésemet” tegyék ki az oldalukra, hátha lesz jelentkező. És lett is!
Egy kecskeméti futó, Sándor volt a szerencsés/szerencsétlen ”nyertes”, akivel bő fél órával a rajt előtt találkoztunk először, mikor Kecskeméten a buszról leszálltam. Még jó, hogy a verseny helyszíne, a Benkó Zoltán Szabadidőközpont a közelben volt.
Ehhez képest majdnem lecsúsztunk a 10 órai rajtról, aminek nagyon nem örültem volna, mert ez esetben egy órát kellett volna várnunk a következő indításig. Így viszont a rajtszámok és az időmérő chipek egy ideig Sándor kezében „parkoltak”, de utóbbi még az első körben felkerült a lábunkra, a rajtszámoktól pedig a második kör végén sikerült „megszabadulnunk”.:)
A kijelölt pálya 1 kilométer hosszú, ezen kellett köröznünk, bár gyanítom, az alakja nem igazán hasonlít egy körhöz. Érdemes lett volna elindítani a telefont, akkor célbaérés után megnézhettem volna, milyen alakzatú pályán kanyarogtunk, de emiatt már kár keseregni.
A pálya abszolút jól futható, de hogy mégse legyen olyan egyszerű a dolgunk, volt 2-3 olyan rész, ami szinte minden körben lelassított, megtorpantott, már ha ilyen szó egyáltalán létezik.:) Olyanokra gondolok mint egy elkeskenyedő, éppen kanyarodó út, ahol néhány méteren át nagyon nem éreztem a pályát vagy egy sáros-csúszós rész, ahol Sándornak minden körben fel kellett lépnie egy padkára, de még így is sikerült 2-3 alkalommal megcsúsznom. Aztán a tiszta, jól futható szakaszokat megnyomtuk, feltéve hogy az erő és a kellő motiváció is megvolt hozzá.
Két frissítést terveztem, ami menet közben megfeleződött, mivel csak a 8. kör után álltunk meg először és a 15-16. kör végén nem éreztem szükségét annak, hogy még egyszer frissítsünk. Már csak azért sem, mert a 17. kört, annak tudatában, hogy kb. még 13-14 perc van hátra, eléggé megnyomtuk. A kitűzött 18 km ekkor már megvolt, ezt csak elrontani lehetett volna, de be akartuk biztosítani magunkat.
Az utolsó teljes körben már kiengedtünk, nem is akartunk tovább futni, hogy 100-200 méterrel hosszabb táv szerepeljen a nevünk mellett, de a rajtvonalnál kezünkbe nyomtak egy botot, amit ott kellett földbe szúrnunk, ahol a 2 óra végét jelző hangot meghallottuk. Így a 18 km mellé begyűjtöttünk még 200 métert.
Visszasétáltunk a kör elejére, megkaptuk az érmet, megszabadítottuk magunkat a vizes felsőktől, majd megejtettük a második frissítést, már nyugodtan, minden sietség nélkül, és még egy pohár forró teát is kaptunk. Fázni ugyan nem fáztam, de a meleg ital azért jól esett.
Közben pedig csak jöttek a futók, némelyik megáltt enni, inni, mások futottak tovább, mi pedig páholyból néztük őket. Ilyenben, mármint hogy utcai ruhában állok a frissítőasztalnál, miközben javában zajlik a verseny, úgysem volt még részem.
A kecskeméti kiruccanás zárómozzanataként Sándor elvitt a buszpályaudvarra, ekkor már potyogott az eső, én pedig hazabuszoztam.
Másnap jött a nagy hír, hogy a chip szerint 20,3 km-t futottunk. Hát… Nem tudom… Szerintem 18 körnél nem futottunk többet, másrészt a 20,3 km-hez 6 percen belüli átlagot kellett volna futnunk és ismerve a tempómat, ezen a napon nem voltunk annyira gyorsak.
De ez mindegy is! Futottunk egy jót és mint már annyiszor, az „első látásra futás” ezúttal is bejött. Köszönet érte Sándornak, a szervezőknek pedig a színvonalas rendezvényért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése