Szombaton 16. K&H Mozdulj! Balaton maraton és félmaraton, nekem az ötödik. Sok bennem a kérdőjel, nem tudom, mire számíthatok, de nagyon tudnék örülni, ha a tavalyi
vagy a 2015-ös időeredmény közelében teljesítenénk, valahogy így:
A két bajai 6 órás "bulifutás", a BB24 és a Spar10 után a tegnapi félmaratont is úgy futottuk le Beával, hogy a verseny előtt pár órával találkoztunk először.
Szombat délelőtt utaztunk Siófokra 3 ismeretlen ismerőssel, akik szintén a versenyre mentek. Köszönet érte, nagyon gyorsan oda- illetve hazaértünk.
Felvettük a hiányzó rajtcsomagokat, öltözködés, csomagleadás, aztán irány a rajtzóna. Indulás előtt nem mindig tudtuk, fázzunk-e vagy ne. A szélvédett helyeken egész jó idő volt, de ha egy nyitottabb részre értünk, tarthattuk a fejünket, hogy le ne repüljön. Ráadásul a korábbi 14 km-en futók megnyugtattak, hogy a víz mellett még „jobb” a helyzet.
12:30-korrajtoltunk, két kört kellett futnunk. Annyian nem voltunk mint egy pesti nagy versenyen, de az első körben azért elég sűrű volt a mezőny, rövidebb-hosszabb ideig többször beragadtunk az előttünk futók mögé. Azzal vigasztaltam magam, hogy a második jobb lesz. Szépséghiba, hogy addigra már fáradtabbak leszünk.
2-3 km körül értünk a víz mellé. Előbb egy pár száz méteres füves-földes szakasz, ettől kicsit tartottam, de minden baj nélkül túljutottunk rajta. Aztán a víz melletti betoncsík. Ez nagyon vicces volt. A már-már viharos szélben jó nagy hullámok, amelyek időnként a futóútra is kicsaptak. Az első kettő ilyen az előttünk futókat találta el. Gondoltam, nem lesz itt baj, ha így megy tovább, de a nagy számok törvénye győzött, így mi is kaptunk belőle, szerencsére inkább csak a lábunkra. Egy későbbi részen aztán már kisebb tócsák is voltak az úton, így a zokni- és lábmosás is megtörtént.:)
Szerintem 6-7 km körül visszaértünk a rajtközpont közelébe és meglepetésemre ott állt a csapat nagy része, óriási buzdítást kaptunk tőlük. Utána újra a város utcáin folytattuk. Jött a 6-8 fekvőrendőrrel tarkított utca fémlefolyóval az út közepén és falevelekkel. Ez kissé csúszós volt, de az esést megúsztuk. Ezután még 2-3 kilométer, egy-két kanyar és hurrá, megvan az első. A vége felé ugyan felmerült bennem, minek is futunk még egy kört, de erről mélyen hallgattam.:)
A második körben minden ismétlődött, de itt már sokkal kevesebben futottak körülöttünk, így elvileg jobban haladhattunk volna. A part menti szelet most sem úsztuk meg, de úgy emlékszem, ebben a körben a vízből már nem kaptunk.
15 km körül – vagy talán már utána – Bea megjegyezte, hogy eléggé várja a végét és erre nagy fejbólintásokkal csak helyeselni tudtam.
Az óránk szerint 1:53-nál jártunk 18 km-nél. Szóval három 6 perc alatti km és megvan a 2:11-es idő, ami ha csak pár másodperccel is, de új rekord lenne. Erősebb fokozatra kapcsoltunk, de ez már nem volt az igazi. Így is a legjobb hivatalos félmaratoni eredményem lett, 2:12:07. Úgy látszik, beálltam a 2:11-2:15 közötti időkre. Mikor fogok ebből kitörni? Vivicittá?
Végül köszönet Beának az egész napi közreműködésért, szuper futótárs volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése