Egyik a másik után

Júniusban megsoroztak az erdei kirándulások, de így legalább kevesebb lehetőségem maradt a futásra. Ebben a melegben untig elég az edzés, nem kell akarni minden “hülye” versenyen ott lenni.😀

Valamikor A decemberi havas, nem „hivatalos” túra után dobta elém a Facebook, hogy jún. 12-én lesz 4 éves a Szénás Kör és a születésnapon egy össznépi banzájt rendeznek, túrákkal, ajándékokkal, mindenféle földi jóval.

Berni jelentkezett, hogy másodszor is végigjárja velem a Kört, majd csatlakozott hozzánk Móni is, de hogy ne legyen túl nagy a népsűrűség, Berni átpártolt a Kis Körre (31 km), mi pedig Mónival, a nagy fiával, Ágostonnal maradtunk a 16,3 km-es Fél Körnél.

Próbáltuk megúszni a kánikulát, legalább a túra elején, ennek viszont egy újabb korai ébresztő volt az ára. A solymári Művelődési Ház előtt beolvastuk az első kódot, elbúcsúztunk Bernitől és6:32-kor elindultunk.

Volt sok ismerős szakasz, még több ismeretlen, de a hómentes pályán is egész elfogadható tempóval haladtunk, kivéve, ahol nem. Áldottam is az eszem és az óvatosságom, hogy a meleg, már-már kánikulai időjárás ellenére maradtam a túrabakancsnál. A lábam finoman szólva nem fázott, viszont a magasszárú cipő jól tartotta a bokám, ami azért nem egy utolsó szempont.

Jó sűrű, néhol egész sötét volt az erdő, köszönet a lombos nagy fáknak, így aztán a túra jelentős részén a napsütés nem izzasztott meg, de hogy ne ússzuk meg szárazon, arról néhány meredek emelkedő gondoskodott.😀

A Nagy-Szénáson természetesen most is fújt a szél, de ezúttal nem kellett annyira sietnünk lefelé, hogy minél gyorsabban a fák védelmező szélárnyékába érjünk.

Tudtam, hogy a Szénás utáni lejtőt követően még egy hosszú köves, sziklás emelkedő vár ránk és erre túratársaimat is felkészítettem, de meglepetésemre az 1,4 km hosszú szakasz másodszorra nem is tűnt olyan keménynek.

A rajt- és célkódon kívül 3 ellenőrzőponton kellett beolvasnunk a nevezéskor kapott QR-kódot, de a Nádor-hegyi-nyeregnél lévő majdnem kifogott rajtunk. Kerestük, próbáltuk értelmezni a szöveges leírást és már majdnem feladtuk, de Mónit nem hagyta nyugodni a dolog és végül csak kiokoskodta, hová bújtatták el.🙂

A túra neheze mégis a végére maradt, de nem azért, mert annyira elfáradtunk volna. Hosszan, nagyon hosszan mentünk egy aszfaltos úton, szerintem se erdő nem volt már, se solymár nem volt még, viszont meredek lejtő annál inkább. Nem tudom, az egyeneshez képest hány fokos dőlésszögben állt a lábfejünk, de egy idő után már nagyon nem élveztem.🙂

A 16,3 km-t 5:01:42 alatt jártam végig, túratársaim kicsit gyorsabban vagy lassabban, már nem emlékszem, milyen sorrendben olvastuk be a kódokat. De ez mindegy is. Mindhármunknak megvan az első regisztrált Fél Köre.

A célban evés, ivás, végigkóstoltuk a finomabbnál finomabb krémekkel megkent kenyereket, ittunk és végre leültünk. Túra közben nem éreztem ennek hiányát, de a célban már nagyon jól esett.

Berni bő fél órával későbbre ígérte az érkezését, ezért megvártuk és miután ő is szusszant egyet, vele utaztunk vissza a Fővárosba. Köszönet érte.

Sok pihenőt nem kaptam, a következő hét szombatján újra túrázni kellett, a Szénás Körnél kicsit távolabb, Egerben.

Az Ötpróba naptárában akadt meg a szemem, pontosabban a fülem a Kaptárkövek Teljesítménytúrán és mivel decemberben egy tök jót túráztam a Mátrában, szerintem fogok is még, viszont a Bükkben még nem, írtam az egri „futónagykövetségnek”, hátha van olyan tagjuk, aki túrázni is szokott és még engem is elviselne. Jelentem: Volt.

Vonattal utaztam és kevéssel 8 előtt már Egerben voltam, két túratársam, Orsi és Ági a vasútállomáson várt.

A Mátyus Udvarházból rajtoltunk és oda is kellett visszaérkeznünk. Nagyon csábított a 30 km-es túra, de mivel nem ismertem a terepadottságokat és ekkora táv legyaloglása sík, kőmentes úton is 5-6 óra, a 15 km-es „betétfutamra” neveztünk, ami a valóságban csak 13,8 km volt.

Ági a munkája? révén találkozott már látássérültekkel, ezért szinte végig vele mentem. Az első kilométereken kapott is a jóból… A Nyerges-tetőre egy lépcsőn lehetett feljutni,de az építőmunkások nagyon hanyag munkát végeztek. Némelyik lépcső már-már szabványos volt,😀 de a legtöbb olyan magas, idomtalan lett, hogy csak úgy emelgethettük a lábainkat… Ennél már csak az volt „rosszabb”, hogy miután megnéztük az első kaptárkövet (nekem a lányok két szív formájú valamiről beszéltek, amiből az egyiket talán még láttam is), ugyanezeken a lépcsőkön vissza is kellett mennünk. De óvatosan, a fehérbot mélységmérő funkcióját is bevetve simán megoldottuk.

Itt futottunk össze két budapesti futóismerőssel, de ezen már meg se lepődtem, mert az a verseny, túra, amelyiken nem köszön rám valaki, az nem is létezik. A Szénáson Abai Robi jött velünk szembe és ha már ott volt, készített rólunk egy fotót, itt pedig Edit és Laci.🙂

Később valamelyik túratársam a kaptárkövet a süvegcukorhoz hasonlította és az egyik barlanglakásnál egyet jól meg is ölelgettem, de a süvegcukrot alighanem a nagysága miatt nem sikerült felfedezni benne.

Nevezéskor nem kaptunk azonosítót, az ellenőrzőpontokon nem kellett beolvasni a QR-kódot, csak le kellett rajzolni azt az alakzatot, amit a 3*3-as négyzethálóban láttunk. Az utolsó ponton viszont „személyzet” is volt, na meg étel, ital és ki tudja még mi. Nem voltam éhes, de egy alma azért belém fért és 4-5 nápolyi is, mert ha kértem, ha nem, a lányok a kezembe nyomták.😀

Az előző túra után volt bennem némi kétely, hogy jó-e a túrabakancsom, holott pár túrát már végigjártam benne, de Egerben az utolsó métereken se adott okot panasra, Igaz, nem is volt a végén egy több száz méteres meredek lejtő, már aszfalton.

A 13,8 km-es kört 4:19 óra alatt jártuk végig, de ezt csak a statisztika kedvéért, erdei túrákon nem szoktam az időeredményekkel foglalkozni. Elég, ha a futásokon ezt teszem.🙂

Megkaptuk a virágot ábrázoló érmet és egy hűtőmágnest, a bakancsot futócipőre cseréltem, aztán ettünk egy fagyit, de a lányok jól kitóltak velem, mert mindketten csak 1 gombócot kértek, így én sem mertem többet.🙂

Zárszóként mit is mondhatnék? Nem szeretek érzelgősködni, de ha végiggondolom, az elmúlt években hány nagyszerű embert ismertem meg a futások, túrák révén, beleborzongok. Ha másért nem is, ezért már érdemes futni, mozogni, rosszul látni. De utóbbit azért szívesen kihagytam volna.🙂

Solymár, 2022. jún. 12., Eger, 2022. jún. 18.