Tervezni tudni kell

A nyárzáró, őszkezdő négy hétvégére remek kis program volt alakulóban.

aug. 26. Suhanj! 6

szept. 2. X. Prevital Szőlőskör

szept. 10. 38. Wizz Air Budapest Félmaraton

szept. 16.? Bátgrill Bonyhád-Bátaszék

Vonzott mind a négy verseny, de tudtam, őrültség, számomra szinte lehetetlen, de valószínű ártalmas is lenne végigcsinálni.

Egy kis kérdőjelet leszamitva a Suhanj! 6 rendben volt és a Szoloskorre és a BB24-re is megvolt a futótársam, így a Wizz Air lett az első áldozat.

De itt meg nem volt vége. Bogi a Suhanj! 6-ra mégsem tudott jönni és augusztus elején Ági is visszalépett. Felmerült, persze csak gondolati szinten, a poén kedvéért, hogy megcsinálom egyedül, de jobbnak láttam, ha új csapattársak után nézek, a korábbi 3 fős helyett 4 fős csapathoz, vagyis három nálam jobban látó futót kellett találnom.

Zoli volt az egyetlen jelentkező, és ezzel a kor be is zárult, a 6 órás éjszakai futás pedig egy divatos fordulattal élve elengedésre került. A vacsora pedig megevésre.

Hasonlóan járt a Szőlőskör is. Máté, a szervező támogatta az indulásunkat, de Lubics Szilvi 2021-es balesete miatt féltett is minket. A 2015-ös és 2016-os UB-n futottam már ezen a vidéken, de ahogy teltek a napok, úgy ragadt rám egyre jobban Máté óvatossága, végül el is engedtem a versenyt.

Maradt a már korábban ejtett Wizz Air, erre neveztünk is Magdival és a Bonyhád-Bátaszék, de ezt október elejére tólták.

És jött az utolsó fordulat, nevezetesen Zsó bejegyzése, melyben 3 futót keresett a RUNaway klán csapatába, akik a Suhanj! 6-on futnának. Mikor a bejegyzést olvastam, már megvolt a 3 fő, de mivel az egyik hozzászóló azt írta, ha lesz második csapat, ahhoz is szívesen csatlakozna, én is jelentkeztem.

Napokig semmi, közben próbáltam kísérőt találni a Garmin Patakpart versenyre, mikor jött Zsó üzenete, hogy szívesen látnának a 10 fős csapatban.

Itt tartunk most. Ha a fenti értelmetlenség után valaki meg tudná nekem mondani, jelen állás szerint a négy versenyből melyiken fogok futni és kivel, értékes jutalomban részesülhet, de nem tőlem.

Segítségképpen annyit elárulok, hogy az első a Suhanj! 6 lett, vagyis már volt, de hogy kivel futottam, azt röviden nehéz lenne leírni, hosszabban pedig nem akarom. A leírásból úgyis minden kiderül.

A tavalyihoz hasonlóan az idei versenyt is a Margit-szigeten rendezték, de a versenyközpont átköltözött az Atlétikai Centrumba, így a kör is módosult egy kicsit, szerintem előnyére.

A megszokott éjféli rajt idén egy órával előrébb került, hogy a kemény magnak legyen ideje kiérni az Andrássy útra, ahol másnap délelőtt a vb maratonistái futottak. A pudingok, érdektelenek meg kereshettek alternatív útvonalat, mert hiába könyörgött a villamosvezető, az Oktogonon nem engedték át. De ez a vasárnap reggel története, ekkor még csak szombat estét írtunk.

Ha jól emlékszem, Juditnak, de mindenki másnak is megígértem, hogy rajt előtt futunk egy tesztkört, ehhez képest csak Mátéval kocogtunk ki a MAC-ból, hogy leteszteljük, milyen a kivezető út. Szó mi szó, nem voltam elragadtatva vele, de az sokkal jobban fájt, hogy 500-600 méter laza kocogás után olyan vizes lettem, hogy alig győztem magam törölgetni. Szép kilátások…

Az idei kör 3,5 km, egészen pontosan 3482 méter volt és mivel három részletben 15-18km-t vállaltam, Zsó két körös etapokban osztott be, 3,5 km-enként váltogatva a segítőimet.

Mátéval kezdtem, pontban 11 órakor. Hála a tesztkörnek ő már kívülről fújta a guide-olás minden csínját-bínját, csak azt nem tudta, hogyan védekezhetnénk a fülledt meleg ellen. Emlegetett valami ősrégi módszert a lassú futásról, de így se lett jobb. Elsőre 24:22 alattsikerült körbeérnünk.

A kör végén egy gyors váltás és mire észbe kaptam, már judittal koptattuk a 400-as pálya rekortánját. Második futótársam valamivel bátrabb volt, vagy az első kör fékezett habzású tempójától én kezdtem türelmetlenné válni. Kicsit, de tényleg csak egy kicsit odaléptünk és ezzel 21 mp-t sikerült ráverni az első körre.😀

Zsó kalkulációja szerint nagyjából két óránként kellett futnom, de Kati két villámgyors körrel tett róla, hogy még egy órát se pihenhessek.

A 6. kör Melindáé lett, de már induláskor éreztem, a lábaim, a testem nem pihente még ki az előző futást. De mentem, mert menni kellett és nem akartam már az elején szégyenben maradni. A levegő nem lett hűvösebb, talán majd az utolsó két szakaszomban? Ennek ellenére tovább gyorsultunk, a 3482 métert 23:27 alatt teljesítettük.

És jött a 7. kör, a csoda. Negyedik futótársam Saci lett és bár lassúnak éreztem magunkat, emiatt keseregtem is egy sort, ehhez képest olyan időt futottunk (20:23), hogy még Eliud Kipchoge is megirigyelhetné.

Fogalmam sincs, hogy történhetett, hacsak úgy nem, hogy Melinda elfelejtette átadni az időmérő chipet Sacinak, így ez a kör mérés nélkül maradt, mert a 8-9. körök időeredménye szinte másodpercre pontosan ugyanaz lett mint a mi 7. körünk.

Akárhogy is volt, a kör második fele nagyon szenvedős volt, alig vártam, hogy visszaérjünk és megállhassak. El is döntöttem, hogy itt befejezem, az utolsó két kört nem vállalom.

A lányok, Kati és talán Melinda elvitt a verseny frissítőjéhez, ott jól leittam, ledinnyéztem magam, aztán lefeküdtem és már aludtam is volna, ha olyan könnyen menne ez. De a fekvés, a tudat, hogy több futás nem lesz, egyfajta nyugalommal töltött el.

Egy baj volt csupán. 2 óra felé járt az idő, rettenetesen messze volt még a vége. Mindegy! Feküdtem, hallgatóztam, időnként mondtam valami okosat vagy butát, vagy épp a telefonomat nézegettem.

Futottak a többiek, váltogatták egymást, én pedig fél 4 körül azt vettem észre, hogy kezdek erőre kapni. Mi lenne, ha az utolsó, szabad a kör órában betársulnék valakihez egy gyors, odalépős körre?

Új ötletemet meg is osztottam a többiekkel, Niki pedig, vele nem futottam volna, vállalta, hogy velem tart.

A verseny végét jelző hangjelzés megszólalásáig 32 percünk volt, ebbe simán belefért még egy kör.

Körbefutottuk a pályát, a kanyargós, lassabb folyosón kifutottunk a sziget belső útjára és jöhetett az ereszd el a hajam. A korábbiaknál jóval gyorsabbak voltunk, de a szükséges kommunikáció simán ment. Kár, hogy ez még mindig csak 6:10-6:20-hoz elég. De majdcsak meglesz a régi, 5:50-6:00 körüli tempó, hosszabb távon is.

Utolsó teljes körünket 22:23 alatt futottuk le és hagytunk még 9:40 percet Juditnak, hogy egy nagy sprinttel 1944 métert futhasson a záró, 17. körből.

A 6 órába 57656 métert sikerült belezsúfolni, ezzel 49 különböző létszámú csapatból a 37. helyezést értük el, a 7-10 fős csapatok versenyében viszont toronymagasan mi voltunk a legjobbak. Nehéz is lett volna az első helyezésnél hátrébb végezni.😀

Megkaptuk az érmet, egy reggelit, majd az eredményhirdetés után hazaindultunk, ahogy korábban már írtam, egy kisebb, ez nem hiányzott már nevű kitérővel.

Köszönjük a remek szervezést, a sok buzdítást, a fotókat, de leginkább azt, hogy csatlakozhattam a RUNaway klán csapatához. Szuperek voltatok, szuperek voltunk! Budapest, 2023. aug. 26-27.