Jó ötlet volt

Egyelőre hangos blogom nincs, valószínű, nem is lesz, de az lenne az igazi, ha a címet egy jó színész hangján hallanánk, aztán a szöveg végén újra, mert a másfél óra alatt igencsak megváltozott a hangsúly.

Mikor neveztem, még nem tudtam, hogy szeptember első vasárnapján a 10 km-ért is meg kell küzdenem, de azt igen, hogy a nyári hónapokban nem igazán voltam csúcsformában. A 7, 14, 21 km-es választékból mégsem az első, hanem a második mellett döntöttem. A verseny előtti hetekben izgultam is, de nem volt mit tenni. A lemondás nem volt opció.

Azzal „vigasztaltam” magam, hogy a 3,5 km nem nagy táv, a szigeten a MAC-tól csak a világos csík kezdetéig kell elfutni, igaz, négyszer.😀

Már csak azt kéne tudni, milyen versenyről hadoválok itt…

Az utóbbi években többször képbe került, de csak idén jutottam el addig, hogy nevezzek a Garmin Patakpart 14 km-es versenyére, persze csak azután, hogy Melinda vállalta, hogy végigkísér.

Néhány megálló busszal, egy kis autózás és már ott is voltunk aSzilas-patak menti kerékpárút 16. kerületi szakaszán kialakított versenyközpontban, nem mondhatnám, hogy magányosan. A tömeget látva el is gondolkodtam azon, hogy fogunk így előzni, futni, pláne akkor, mikor már szembejövő forgalom is lesz.

Egy „kör” 7 km hosszú, a fordító 3,5 km-nél volt és nagyjából (vagy pontosan) 1,75 km-nél a frissítő, mindkét irányban, bár lehet, a rajtnál és a fordítónál is lehetett enni, inni.

Egy fotó Melindával,

aztán Csabával és Zsolttal kiegészülve még egy,

beálltunk az embertömeg közepére és 10:00-kor megkezdtük a szaunát.

Meglepetésemre hamar felvettük az utazótempót és mivelfegyelmezetten az út jobb oldalán futott mindenki, előzgetni kezdtünk. De mi lesz, ha jönnek szembe a gyorsak és a fordító után a mögöttünk futók? De komoly nehézséget ez sem jelentett.

Melinda előzés előtti kikukucskálásai majd gyors visszasorolásai a 80-as évek második felét juttatták eszembe, a hétfő hajnali visszautazásokat Pestre, mikor a kétsávos 6-os úton próbált Apu kilátni a teherautók mögül és előzni őket, bár az a mienkénél jóval veszélyesebb mutatvány volt.

Itt már jól haladtunk, túlzottan is, de nem volt kedvem lassítani. Az első frissítőt ki is hagytuk, bő 5 km talán ebben a melegben is lefutható ivás nélkül. Mindenesetre mikor odaértünk, már életmentő volt a folyadék, nem is annyira a kiszáradás, mint inkább a vízhűtés miatt, mert látva a kimerültségemet a frissítőnél álló ismerős férfi ivás után jól fejtetőn öntött kb. fél pohár vízzel. De hogy ki tette ezt velem, nem kérdeztem, Melinda pedig nem ismerte.

Ha jól emlékszem, itt kértem az első sétát, bár lehet, ez a fordító előtt volt, de azzal az ürüggyel, hogy bemerevedhet a combunk, vagy valami ilyesmi, Melinda csak rövid pihenőt engedélyezett, én meg nem mertem ellenkezni.😀

Innen már csak 1,75 km és megvagyunk! Az első körrel.

A második 7-esben jóval szellősebb volt a kerékpárút, de errefelé már nem akartam annyira sietni, az időeredményünk alapján annyira mégsem voltunk lassúak, de ezt csak otthon, az eredménylista böngészgetésekor tudtam meg.

Az ismeretlen ismerőstől a harmadik és negyedik frissítőnél is megkaptam a locsolást és persze enni, inni is és az utolsónál végre megtudtam, hogy Viktor volt az, akivel 2019-ben Rácalmáson dagonyáztunk, egyensúlyoztunk a pocsolyatengereket kerülgetve,, az első és utolsó kilométereken még futottunk is, összesen 11,2 km-t, hogy utána szép tiszta cipőben utazhassunk vissza Pestre.

Időeredményünk (nem Rácalmáson) 1:34:06 lett, amivel 76 célba ért versenyző közül a 47. és a 48. helyet értük el, de ha még ennyit se sétálunk… De nincs ha.

A részidők alapján a második körünk mégiscsak lassabb volt: az első és második 3,5 km-t 22:16 és 22:17 alatt abszolváltuk, a harmadikhoz és a negyedikhez 24:36 illetve 24:25 kellett.

Megkaptuk a befutócsomagot és mentünk is a zsákokért, de ezután hamar szétváltak útjaink.

Mikor célba értünk, még dél se volt, az eredményhirdetés és a tombola viszont csak 13:30-kor kezdődött. Emlékeim szerint annyira nem voltam fáradt, de a hőséget nagyon nehezen viseltem, ezért Melindával kinyomoztuk, hogy hol a buszmegálló és egy ott várakozótól azt is megtudtam, hogy a 175-ös busszal egy megállót kell mennem és onnan a 46-os busz hazáig röpít. Így is történt.

A hangsúlyt írásban továbbra sem tudom reprodukálni, de a szöveget elolvasva nem kérdés, hogy célba érés után hogy hangzik a cím: Jó ötlet volt.

Budapest, 2025. szept. 13.