Pólóavatás

A tavalyi után úgy voltam vele, ezen a pályán egyszer is elég volt, de ahogy közeledett a január, egyre csak piszkált a gondolat, hogy idén sem kellene kihagyni. Karácsony előtt két nappal, miután Pisti vállalta, hű társam lesz a 10 km-en, megtörtént a nevezés és már nem volt visszaút.

Hogy dec. 22. és jan. 18. között hányszor futottam, arról nem szívesen beszélnék, de 3-nál nem lehetett több, igaz, kevesebb se, de hogy végre valami pozitívat is írjak, ebből kettőt gyönyörű havas környezetben a Margit-szigeten, egy másik hóbolonddal. Az egyik én voltam.😀

Jan. 6-án, 12 nappal a verseny előtt fehérbe borult a táj. Sok hó esett, nem kicsit és láss csodát másnap, de még harmadnap sem kezdett olvadni. De hogy 18-ig kitart… Erre álmomban sem mertem gondolni.

Azt, hogy Újpalota, az itteni futópálya hogy néz ki, tudtam, a sziget állapotáról is volt némi fogalmam, ezekből kiindulva elképzelni sem tudtam, hogy fogunk futni Budakalászon a láthatatlanná vált kerékpárúton.

A második havas futásunkon mondtam is Péternek, ha ilyen bizonytalan a helyzet, inkább elengedem a versenyt, de adott két virtuális pofont, aztán két igazit is és ezután gondolni se mertem a lógásra, egészen vasárnapig. Utána meg már értelme nem volt.

Sokáig úgy volt, hogy tömegközlekednem kell, de 2-3 nappal a verseny előtt még egyszer átfutottam (volna) a rajtlistát, de az „a” betűnél tovább nem jutottam, mert Misi rögtön igent mondott az üzenetemre. Köszönet érte.

A rajtközpontban átadtak Pistinek, futóruhába öltöztem, ami kb. egy kabátlevétet takart, de ami igazán meglepett, hogy úgy sütött a nap, hogy sapka nélkül is egész kellemes volt a kintlét. A „fejfedőt” hagytam is a zsákban.

13:45-kor rajtoltunk, kettesével, 2-3 másodperces szünetekkel, hogy a tömegjeleneteket elkerüljük.

A szervezők igazán kitettek magukért. A bicikliúton , valószínűleg nagy, talán még érintetlen hó lehetett, de 2-3 nappal a verseny előtt egy hókotróval végigmentek rajta, hogy futásra alkalmassá tegyék.

A hó persze nem tűnt el, szerencsére, de ketten egymás mellett egész kényelmesen lehetett futni. Csak előzni ne akarjunk és minket se nagyon kerülgessenek!

Az első pár száz méteren tökéletes út, talán hó sem volt rajta és jobbra, balra se láttam „hófalat”, legalábbis közvetlenül mellettem, de az sem okozott komoly nehézséget, mikor a keskenyebb „vályúhoz” értünk. Mikor előztek minket, próbáltunk félrehúzódni, lassítani, de 3-4 alkalommal azért sikerült a mellettem lévő hófalba rúgni vagy hóra futni, így vesztve el kissé az egyensúlyomat. De a maradj talpon játékban nem buktam el.🙂

Mikor unni kezdtük a keskeny hófolyosót, a körforgalmakat, a felüljárót (ebből talán csak egy volt), a Megyeri hídon át rövid látogatást tettünk a Duna túloldalára, odafelé az északi oldali járdán,

vissza pedig a délin.

A déli oldal lépcsői idén se lopták be magukat a szívembe, jól lerontották az időeredményünket, de ezt akkor is tudtam, mikor neveztem.

Visszaérve a budai oldalra hamarosan elértük a 7 km-es jelzést, a körforgalmakat, de ekkor már nagyon a célra koncentráltam.

A befutóidőm 1:07:37 lett, Pisti egy mp-vel jobbat futott nálam. Ezzel az 1208 célba ért futóból a 806. helyezést sikerült megszereznem, , az 557 férfi „versenyében” pedig 443. lettem.

Nem sokat időztünk a versenyközpontban, már csak azért sem, mert a 10-es előtt Pisti futott egy félmaratont és a 3,4 km-es miniversenyen is indult, de azt nem úszhattam meg, hogy ezúttal is hazavigyen, bár az Auchan parkolójából nem könnyen jutottunk ki. Köszönet érte, és perszea futásért is.

Budakalász, 2026. jan. 18.